Neumann István (Stefan) rövid életrajza:

1969. október 19-én Bécsben születtem, az Adventista Egyház /osztrák uniója/ püspökségén. Ugyanott keresztelkedtem meg 1984. június 15-én - néhány emelet mélyebb, a templomban. (Apámék szolgálati lakása a templom felett volt.) Kiskoromat egy, az alsó-osztrák Weinviertelben lévõ Hörersdorf határában található tanyán töltöttem, Mistelbach környékén. Érettségiztem 1988-ban, az Oberstufenrealgymnasium Schloß Bogenhofen, St. Peter am Hart (Felsõausztria) egyházi gimnáziumban. (Ez az intézmény csupán 1984-ben nyert állami elismerést, tehát mi voltunk a legelsõbb érettségi évfolyam.) Tizennégy éves koromtól fogva magamat tartottam fenn, viszont ösztöndíjak is segítettek. A legkülönfélébb szakmákban szereztem tapasztalatot. Dolgozni legtöbbször Svájcba mentem. 1989-et és 1990-et Ausztráliában töltöttem, ahol az Avondale College-en megkezdtem teológiai tanulmányaimat. A polgári szolgálat után ezeket Franciaországban (Collonges-Strassburg) és Svájcban (a genfi Református Teológia vendégeként) folytattam. Utolsó évemben Genfben magyarokkal barátkoztam össze, akik megszeretették velem nyelvüket és kultúrájukat. Gyakorlati katolizálásom miatt nem helyezkedhettem el lelkészként, de több más szakmai elképzelésem és lehetõségem volt. Annyira megfogott viszont a magyarság,  valamint baráti köröm bõséges összetétele és ökumenikus jellege - végül egy kis északkelet-magyarországi falucska: Füzérkajata - hogy oda költöztem, és azon közösség koordinálását vállaltam, ami mostanában kajata nevén vált ismertté. 1996-ban fordító céget alapítottam, ami jórészben a közösség anyagi hátterét is biztosítja.

Sábával a hegyközi Kajatán (a falu jobb kézen bújkál)
A ló Papp Lacié, ne hogy higgyétek...

Ha majd valamikor ráérek, a bensõségesebb dolgokról is fogok pár szót ejteni és a terveimrõl. Koromhoz képest életem máris rendkívül gazdag volt. Aki elsõ alkalommal találkozik velem, nem is sejtené, mert mégis csak elég nyugodt, hétköznapi fickó vagyok. (Elsõ találkozáskor meg is szokott lepõdni az, aki elõször csak levélben ismert meg. Rendszerint másképpen képzelnek el.) Nem voltam éppen elkényeztetve, de mérhetetlenül sokat meg is kaptam az élettõl, nem is tudom, mivel érdemeltem ki. Vagyis, egyszerûen éltem a lehetõségekkel. Pedig reménytelen álmodozó is vagyok. Még csak most kezdõdik a buli. Sok-sok álmom, hál' Istennek, megvalósul nélkülem is, de úgy érzem, nekem is kell szerepet vállalnom ebben.

Úi:Az egyik tervezetemet úgy neveztem el, hogy "Levél az Egyházamhoz". Ezalatt elsõ sorban születésem Egyházát értem. A dolgozat diplomamunkám késõi gyümölcse, bár mûfaj szerint egy személyes vallomásról és üzenetrõl van szó, formális igény nélkül. Nézhetsz bele, hogyan állok vele!

Akit az Ausztrália és Magyarország közötti évek érdekelnek, nézhet bele egy angol nyelvû levelembe, melyet annak idején régi barátaimnak intéztem.

Máskor is találkozzunk! Ha személyesen szeretnél kapcsolatba lépni, a kajatai címeken megtalálsz:

A kajatai honlaphoz!