kajatai követ


Vissza a kezdõ laphoz

Kéthavi hírek és meditációk Füzérkajatáról:

a második évfolyam negyedik száma,  a.D. 1997. nyarán.
hírek
sorozat
"levél"
ima
Kedves Barátaink!

A követ olvasótábora minden számmal növekszik. A mostani, vagy a következõ számtól a következõ nyelveken lesz olvasható: magyarul, németül, szlovákul, románul, franciául, és remélhetõleg angolul is. Ha sikerül megduplázni azok barátainknak a számát, akik a magyar követet rendszeresen megkapni - s remélhetõleg némiképpen anyagilag is támogatni - kívánják, akkor azt nyomdában ki fogom nyomtatni. Így mind a külsõ minõségét színvonalosabbá lehet tenni, mind a költségek csökkenteni a fénymásoláshoz képest. (300 pl. esetén a költség kb. megegyezik, de 1000 pl.-nál már jelentõsen alacsonyabb - a körlevél egy példánya a jelenlegi egyharmadába kerülne.)

Aki rendelkezik drótlevél (e-mail) címmel, a körlevelet az interneten keresztül kaphatja meg - még egy költségcsökkenõ. Talán még az idén lesz egy olyan kajata honlap, ahol bárki hozzáférhet bármi nyelvû követhez, ahol tájékozódni lehet, üzenni és jelentkezni.

Voltunk Grázban...

Grázban voltunk!! Már olyan messzinek tûnik… Sokan hónapokon át készültünk. Mégsem készültünk el, hanem inkább rádöbbentünk: éppen csak megkezdõdött a munka. Ehhez hasonlóan vélekedtek a két magyar találkozón is, ezért utótalálkozókra és egyéb rendezvényekre kerül sor - ld. a hírek rovatot. Akinek itthon kellett maradnia és aki csak késõn értesült az Európai Találkozóról, ezúton még most is a folyamat részévé válhat.

Személy szerint még nem is állt módomban, hogy alaposan tanulmányozzam a grázi Találkozón kidolgozott anyagokat. A helyszínen ugyanis eléggé el voltam foglalva a standdal és a napi szervezkedéssel, így hogy csak szombat délután elõször ráértem a plénumba nézni. A hivatalos küldöttek munkáját így nem igazán követhettem, és a többi programok, workshopok sem nagyon meglátogathattam. Csoportunk többi tagja már jobban járt - de nekik is nehéz volt eldönteni, mire vállalkozzanak: annyira széles volt a választék! Este felé pedig kezdõdött az éjjeli élet: átlag három kulturális rendezvényen vettünk részt - és mind ingyen! A Kelet-Európáról érkezõk részére még a fizetõ elõadásokra egy bizonyos mennyiség ingyen belépõt biztosítottak. Rendszerint elment az utolsó villamos és a hajnali hûvösben, mintegy részegítve a sok széptõl és igaztól, szállásunkhoz találtunk.
 

Megérte-e? Másképpen alakult, mint ahogyan elképzeltem. Minden értelemben. Ami kajatát illeti, nem bizonyult valami csodaszernek. Már hogy nem nagyon jöttek azok, akik már régebben kajatiak - viszont akik eljöttek, tán azzá lettek. A szállás szervezésével gond volt - végül is úgy derült ki, hogy számomra teljesen ismeretlen emberekkel ismeretlen emberekhez indultam el!! Ahhoz képest, csodálatosan simán ment minden. Vasárnap este a Rózsák téri görögkatolikus egyházközségnél szállást találtunk, esti ima után hamar mentünk aludni. Korán reggel helyünket találtunk a különvonaton, amely közvetlenül Stájerország fõvárosába szállított minket. Már a vonaton számos ismerõseink lett, egyéb között a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság és a bolgár résztvevõk közül. A pályaudvar tömve volt az érkezõkkel, a szervezettség ellenére csak rendkívül lassan kiürült a peron. Vendéglátónk pedig öt percen belül megleste a kajata jelvényt és rendkívül segítõkészségével elkalauzolt minket szállásunkhoz, egy berendezett lakáshoz, ahol mindent megtaláltunk: még a reggelinkrõl is gondoskodtak, fõzhettünk, fürödhettünk, berendezkedhettünk. Házigazdánk, egy evangélikus tanár, hittestvérei részérõl egy bizonyos összeget kapott ellátásunkra.

A standnál elég sok érdeklõdõ fordult elõ - több mint a workshopon, ahol egy német hölgy kivételével csak magyarok (kárpátaljaiak, romániaiak) vettek részt. Majdnem mindenkit a kajata név izgatta, legtöbbjük csak kíváncsiságból álltak meg. Hazafelé Jászay Tildaék gyakorlatilag végig mentek a vonaton, hogy szétosztogassák a maradó követeket, s szórólapokat. Az érdeklõdés ellenére eddig sem a vonaton utazóktól, sem pedig a stand látogatóitól érkezett visszhang - azok kivételével, akik már korábban tudtak rólunk. Így Gráz eddigi legszebb eredménye kajata részére, hogy néhány személység fordult elõ a standon, akivel már érintkezésben voltunk és akit most elõször személyesen megismerhettem, és hogy a workshop egyik résztvevõje vállalja a követ román nyelvre való fordítását. Ami a többieket illeti, csak remélhetjük, hogy legközelebb azt fogják mondani: hü, mint ha ezt már valahol láttam volna, ja, Grazban volt, na abba most belenézek...

Graz legfontosabb tényezõje: az imádság. A déli, esti imák a legkülönbözõbb hagyományok szerint, az éjjeli taizéi imádságok, a rendszeres imádság itthon a Találkozó elõkészítéseként és folytatásaként. Eredménye, hogy tisztábban látjuk teendõinket, hogy folytathassuk, jobban bizva az Egyházba.

Vissza a faluba…

1997 nyara hasonlóan zajlott le, mint a tavalyi. Kevés volt, aki tényleg eljött, és csak páran több napra maradtak. Azon csodálkoztam, hogy kicsoda jött el, és kicsoda nem. (Akik régebben mondták, hogy jönnek, azok nem jöttek, helyettük pedig mások.) Még ha nem is voltak heti turnusok, azt a bizonyos rendszerességet és kajati lelkiséget követni igyekeztem, és aki erre járt, nagyjából bele tudott kapcsolódni. Azért már volt saját telek, nem mint tavaly. Jövõre már szó lehet tábortelekrõl, fürdési lehetõséggel, tábori és belsõ konyhával, kerti "kápolnával". Van egy-két érdeklõdõ aziránt a bizonyos f) pont iránt, a közös élet iránt. De ez talán még nem jövõre lesz, ennek a miértjének és lelki-gyakorlati oldalának ki kell alakulnia. Mindennek az alapja a g) pont, kajata, mint életforma. Ha ezt megéljük, az Isten majd valakit ide is hív, egész életre Krisztus barátjaként, feladata beteljesüléséhez.

Támadt egy ötletem. (Majdnem büszke vagyok rá, hogy saját ötletrõl is beszélhetek kajatával kapcsolatosan.) Ez úgy jött: egyszer csak személyes meghívást kaptam egy rendezvényre a szociális terén dolgozók részére. Azon törtem a fejem, hogy miért vagyok én szociális terén dolgozó, hiszen többet sem teszem, mint ami természetes egy keresztény embernek. Akkor jutott eszembe, hogy kajatának lehetne egy ilyen állandó jótékony oldala, éspedig a következõképpen: egy adott heti turnusban az egyik nap arra legyen szentelve, hogy kiscsoportonként elmegyünk a környékbeli falvakba, hogy a falút végig sétálva a lakóssággal kicsit ismerkedjünk meg. "Akit látjuk, azt köszöntjük, ahova meghívnak, oda bemegyünk, ahol szükséget látunk, ott segítünk." Tapasztalatainkat majd csoportvezetõnkkel, illetve István testvérrel megosztjuk. Így elõre is lehet megmondani egy csoportnak, hogy X. néni Vilyvitányban örülne egy látogatásnak, vagy hogy Z. bácsinak, egy alkoholistának nincs senkije és néha kellene egy kis segítség. Ha majd elég sokan leszünk résztvevõk -  azaz, közösségi tagok, akár egy hétre - akkor mint közösség ezt a heti folytonosságot tudnánk vállalni, tán együtt is mûködve a helyi polgármesteri hivatallal, egyházközséggel és egyéb szolgálatokkal. Ha lesz életközösségünk, valakinek azokat a falulátogatásokat koordinálnia kellene, aki eziránt érez elhivatottságot.

Fejemben már többször "írogattam" ezen a levelén. Izgalmas kis anekdotákat, jámbor gondolatokat, szociál-politikai elemzést, Szent-Istváni buzdítást. Úgy érzem, mostanára ezekkel ne jöjjök Nektek. A nagy szavakból ugyan nincs hiány, még az internet is visszhangzik tõlük. (Tudniillik az utolsó levél óta az internetezés mindennapjaim szerves részévé vált.) Annál lényegesebb a mindennapi lét, a csendes fejlõdés, az Istennel való viszony fejlesztése. A világ még mindig úgy mûködik, ahogyan régesrégen: kõ köven, itt csirázik egy magzat, ott egy gazda behozza a takarmányt, amott megszületik egy boci... Ha az ember e világ nagy óráján csak öt perccel éjfél elõtt jelent meg - pedig immár sok évezredes jelenség - akkor a keresztény hit még mindig a legfrissebb örömhír, és a mai pénzvilág egy pillanatnyi semmiség. Ember, honnan jössz? hova mész? <Jó kérdés!> A hit szeme pedig mint egy macskáé: a sötétségben is látunk.

Kajatán, 1997. augusztus 20. (és szeptember 20.)

Szeretettel: István testvér

fel

Apró hírek, idézetek, köszöntések

"Grázban benyomást nyerhettünk a Krisztusban való kiengesztelõdés valóságáról, és azokról az áldásokról, amelyekkel az oda való úton találkozni lehet - hitünk zsidó gyökereinek emléke (Rom.11,16-18), szomszédaink újbóli felfedezése, a barátság és ama kölcsönös bizalom felújítása, amely mind a két felet változtatja meg. Alkalmat kaptunk arra, hogy együttesen növekedjünk a megosztott jövõ felé, és hogy együttesen alakítsuk ki azt. Látomásunk van egy olyan Európáról, amelyben nincsenek másodosztályú egyházak, polgárok, államok és nemzetek, amelyben az európai nagycsalád minden egyes tagjának szava van - egy olyan Európáról, amely felelõssége tudatában nyílt marad a többi kontinens iránt. Ha minden egyes egyház újonnan és szenvedélyesen elkötelezne magát arra, hogy Urunk imáját teljesítsük - "Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." (János 17,21-22) - akkor ez bizonyára hozzájárulna egy igazán egyesült Európa fejlesztéséhez. Azt hiszzük, ez a látomány mindenkit érinti és mi keresztények elkötelezünk magunkat iránta."     A grázi üzenet 5. pontja

Az Európai Találkozón rendezett magyar nemzeti találkozón az Ökumenikus Baráti Társaság vállalta Dr. Bóna Zoltánnal, az Ökumenikus Tanács titkárával együtt egy magyar utótalálkozó szervezés-ét, amelyre valószínûleg az õsszel kerül sor. Ez alkalommal mind azokat is meghívjuk, akik nem tudtak eljutni Grázba. A részleteket lásd a következõ "apró hírekben".

Köszönöm Köböl Gábornak és a többi segítõknek, az ajándékozott mûtárgyakért is. A közösség kifejezése, hogy kajatán itt-ott nyomot hagyjunk magunk után. Néha az egyik kezdi, egy másik folytatja és a harmadik befejezi - úgy mint a szobám padlóját, amelyet három ember festette be. Különbség nem látszik, csak én gondolok rátok, hogy ha járkálok rajta.

December 29-tõl 1998. január 2-ig Bécsbe hívnak a taizéi közösség és az ottani egyházközségek az Európai Ifjúsági Találkozóra.
Keletmagyarországról csoportosan szeretnénk oda eljutni. A szükséges információt egyrész-ben a Taizéi Levélben, másrészben a követben találod majd meg. Jelentkezés novemberben, a költség - bár némivel több mint a grázi úté - csekély (szállás családoknál és iskolákban, egyszerû ellátás).. Taizéi imák Miskolcon: okt. 23. St.Anna, nov. 15. és dec. 20. a diósgyõri r.kat. templomban, mindig az esti mise után.

Már kezdhetjük a a jövõ nyári találkozók szervezését. Sok csoport és közösség már hónapokkal korábban eldönti, hova fognak menni a következõ nyarán. Ha egy kicsit elõre ismeretes, ki mikor fog eljönni, akkor a programokat részben az emberekre ki lehet szabni, illetve veletek lehet megszervezni.

A "Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend" kéri a következõ meghívás közlését: KIENGESZTELÕDÉS - A MEGBÉKÉLÉS JELEI, ünnepi missziói és tudományos ülést Gráz'97 és Budapest'56 iránti tisztelettel, amelyre várják az ökumené barátait. Bp. XI., Németvölgyi út 138., október 23-án, délután 3 órai kezdettel.

1997. november 22-én HAZAI TALÁLKOZÓ GRAZ '97-rõl, a Deák téri evangélikus gimnázium dísztermében (Bp.V. Sutõ u. 1.), 9-tõl regisztráció...

fel

Ú j     s o r o z a t     K ö z é p  -  E u r ó p á r ó l

Egy kontinens arculata

Az elmúlt év alatt a kajatán képviselt keresztény hagyományokkal foglalkoztunk. Abban az új sorozatban rövid ismertetõ formában, néhány (önkritikus? de nem dúskomor) gondolat során találkozhatunk térségünk nemzeteivel. A legesleg elején viszont István testvér - egy "igazi európai" - nyilatkozik kontinensünk sorsáról.

Olyan pedig nincs. Ez éppannyira lehetetlen, mint az én adventista-katolikus azonosságom. Vagyis ha lenne, mármint az "európai" polgár, v. ember, akkor Európa megszûnne Európának lenni. Mert titka a sokaságban, kontinensünk õseredeti sokféleség föld- és néprajzi megnyilvánulásában rejlik.

<Vagyis bennem - fõként - német vér forog, és magyar szív dobog. Ne haragudjatok az ellentmondásaimért. Na jó, ember vagyok ám. Újember...>

Európainak lenni valami olyasmi, mint ha valaki azt mondaná magától, hogy ökumenikus szellemiségû, vagyis elsõsorban keresztény. Attól általában még tartozik felekezethez, mivel Ökumenikus Egyház nincs. A legjobb "európaiak" nem azok, akik már nem is tudják, hova tartoznak - hanem ez a beállítottság együtt jár az egészséges hazafiasság. Felesleges megjegyezni, hogy Európai Egyesült Államok sincsenek. Hanem az a szellemiség, amely - egyéb tényezõk mellett - inspirálja az Európai Uniót, egyfajta polgári ökumenikus mozgalom: felismertük, hogy egy kontinensen élünk, hogy egymástól függünk és tulajdonképpen sokkal több az, ami összeköt, mint az, ami szétválasztana.
 

Jó lenne, ha már ott tartanánk. Sokan pedig talán nem ellent mondanák a fenti a felismerésnek, mégis sokan annyira el vagyunk foglalva az anyagi kérdésekkel - mit eszünk, mibe öltözködünk - hogy még a passziv reagálásra sem marad erõnk. Kifejezetten ördögi az, hogy miközben az emberek egy részének nincs esélye jövõje aktív kialakítására, a másik rész pedig - akinek meg vannak jelenleg a létszükségletei - nem törõdik értékekkel, hanem csupa érdekbõl dönt és cselekszik. Ez az érdek néha csak rövid vagy középes tájan érdek - mondjuk, ameddig úgy maradnak a dolgok, amilyenek, vagy ameddig csak élünk. Persze, a felelõsségünk elsõsorban saját életünkre korlátozik. Azon túl pedig van egy minimum felelõsségünk nemzetünk, családunk, egyházunk, hagyományaink, szüleink és gyermekeink iránt, sõt aziránt, aki idegen, ismeretlen, más térségben és idõben élõ. Ez olyan, mint egy váltofutás. Ez csoportmunka. A legnagyobb team az emberiség, amely lakóhely szerint földrészekre oszlik. Európa történelme során mindig a kisebb-nagyobb hatalmak, s érdekei játéktere volt. A gyenge és az erõs viszonya hasonló, mint az agyag viszonya a vassal: hiába az erõ, a függetlenségek - nem lehetett mindig egyetlen fedél alatt tartani a népeket. Ez igaz volt az elmúlt évszázadokra, és alapvetõen ezekkel a tényezõkkel bírkoznunk kell minap is.

Az újkor, és kíséretében az ipari forradalom egyéni helyzet elõtt állította a játékosakat ezen a játszóterén. Helyzetünk kicsit olyan, mint ha egy óriási pókhálón találnánk magunkat. Az újkor gazdasági tényezõi azt a helyzetet idézték elõ, hogy mindenki mindenkivel összefügg. Egy bizonyos mértékben léteznek kisebb-nagyobb szigetek, a "globális falún" belül szomszédságokat megteremtettünk, érdekcsoportokat és olyan "fészkeket", ahol viszonylag zavartalanul létezhetünk: a sajtón keresztül beáramló információ és álinformáció lepattan rólunk mint a víz az ablakon. Sokak számára nem információ az információ - ami továbbsegítene az úton - hanem sokkal inkább szórakoztatás. A pénzvilágban csupán az információ, ami segít meggazdagódni, illetve az ezzel járó presztízst és hatalmat növelni. Pénzvilágban más nem érdekel, még a vallási hovatartozásomat vagy nemtartozásomat is ez sugallhatja. Olyan viszont még nem volt a világ kezdete óta, hogy mindannyiunk személyes teljesítménye annyira számítana a mindenség részére.

Gondolhatunk az Európai Unióról, amit akarunk: mint mindennek, vannak jó és rossz oldalai. Ha már - némi joggal - kritikusan visszautasítjuk a közös Európát, vagy ennek egyes fõbb eszméit, akkor legalább ne cáfoljuk a közös szerzemények indokoltságát, a vívmányok kedvezõ hatását. Ha nem kell neked folyó víz a házadban, jó. Lehet nélküle élni. Attól még ügyes feltalálás, legalább amíg ésszerûen bánnunk vele.

Teológus koromban egyes német nyelvû adventista lapoknak szoktam írni, társadalmi és politikai témákról is. Most pedig nálunk adventistáknak létezik egy elképzelés, hogy az európai egység nem fér el a biblia jövendõlések helyes értelmezés mellett: Dániel szerint a vas és az agyag soha nem tart össze, e megosztottságnak állapotát csak Isten országa szünteti meg, amikor Urunk Jézus Krisztus vissza jön. Megjegyezném, hogy ez az alapvetõ "tudás" nem arra a hitre jogosít fel, hogy a történelem folyamát elõre tudhatnánk meg; viszont ez a hit - márhogy: az "igazi" egység csak Isten üdvösítõ cselekményétõl várható - felszabadít minket egy igazán építõ jellegû magatartásra. Mert elveszi tõlünk a borúlátás, a kilátástalan helyzet súlyát. Nem a mi felelõsségünk a helyzet megoldása. Ha viszont részesei szeretnénk lenni Isten eljövendõ országának, akkor itt is és most is vállalnunk kell személyes felelõsségünket. Ez annyit jelent, hogy máris a mennyország gyermekeiként eljünk, mivel ez legkésõbb Jézus Krisztus óta lelki valóságként köztünk tanyázik. Aki tönkreteszi ezt a világot és saját magát, hogyan fog ez vigyázni egy másik világra? Egyszerûen nem abba az új rendszerbe való. Ezért, ha Európáról írtam, mindig arra ügyeltem, hogy építõ jellegû maradjak. Mert szerintem ez a keresztények feladata, beleértve az adventistákat. Ezért lehet, hogy az Európai egység, e nagy történelmi vállalkozás élén keresztény testvéreink is állnak, és ha valaki (különféle okok miatt) nem képes, másokkal együtt lelkesedni érte, akkor legalább ügyeljen saját életére, hogy ne leromboló kritikát, hanem jó példát mutasson.

Kérdések, amelyeket mindenki felteheti magának (nem csak) a kajatai találkozókra való felkészülés során:

L e v é l     a z     é l e t     f á j á r ó l

Jézus tudta, mi vár rá. Fáklyákkal és fegyverrel jöttek érte. Eléjük ment hát és megszólította õket. "Kit kerestek?" - "A Názáreti Jézust" - - "Én vagyok!" Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Amikor azt mondta: Én vagyok! meghátráltak és földre rogytak. Jézus ezért újra megkérdezte õket. "Kit kerestek?" - "A Názáreti Jézust" - "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el." Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."

János 18 szerint
Ilyen Jézus. Tudta, mi vár rá, tudta, hogy õ kicsoda. Azt is tudta, mit akar:

"Atyám, ha lehet, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te."

Az õ országa nem anyagias, céljai nem politikaiak. Nem követett el semmit, amiért erõvel az igazságszolgáltatás elé hurcolniuk kellene. Fellépése mégis olyan hatással bír, hogy rettegnek tõle a hatalmasok: egyéniség, deréke van. Isten valódi képmása, az elsõ "Új Ember". Férfi, szûzi életet élve mégis szóba áll a nõkkel - a társadalami etikettel szakítva - és nem csak Máriával s Mártával, hanem hirhedt nõkkel is. Bûnössel, nyerésszel, szegénnyel, társadalmi vezetõvel, hívõvel és skeptikusszal egyaránt van dolga. Van benne valami félelmetes: mint ha üvegen át bepillantana az ember szívébe. És jósága oly erõs, szelídsége oly hathatós, hogy még a romlottság kellõs közepén sem hajlik el. Szépsége irígyet támaszt, hajlíthatatlan jósága szemrehányást. Ezek úgy hatnak, mint éles tûk - azok husában, akiknek jobban kellene tudniuk, vagyis akik másképpen cselekednek, mint amire alapvetõ meggyõzõdésük késztetne õket.

Az "Emberfia" nem tant hagyott ránk - közösséggel ajándékoz minket. Nem csupán, hogy hangot kölcsönöz a némáknak,  hogy a leigázott tömeget öntudatra öztönöz, a tört akaratuakat önakarattal ajándékoz. Eljött, hogy a rászorulók orvosa legyen és a bûn sújtottáknak szabadítója. A nyomor és a sokféle szolgaság lelki gyökéreit kezeli. Ez nem tetszik mindenkinek. Vannak, akiknek más az elképzelésük, és akik majd jönnek érte, erõvel. Tudja õ azt, mégsem hátrál. Összefogja nyáját és odaadja magát érte, a magányos pásztor-király. Ezzel az életével egy közösség magját vet. Azóta is annak feje.

Jézust csak "Fiúnak" nevezzük. Emberi nyelvben ez fejezi ki azt a kimérhetetlen intím kapcsolatot az Istenségen belül; olyan, mint egy apu és "elsõszülött fia" közti viszony. (Annak idején az apuk külön szeretettel és büszkeséggel övezték körül elsõ fiugyermeküket, még jobban, mint manap.) Ez nem jelenti azt, hogy Jézus valaha "megszült" volna az Atyától, mielõtt Szûz Máriától és a Szentlélektõl Bethlehemben a nap világát látta. Viszont van egy igazi, édes szüleménye ennek a Szent-Háromságnak, az Isten szerelmének a gyümölcse: a jó pásztor nyája, a krisztusi közösség. Mondhatnánk, maga az ember is az - héberül  az "Ádám" - mert ha van Istennek gyermeke, akkor a mûvei közül valóban õ az. Csak hogy létezése viszontagságai során sokat elvesztett ebbõl a gyermekségbõl, félig-meddig elárvult. Így amikor Isten kihívta magának egy népet - amikor emberek elõször elfogadták a monoteista Mindenható Teremtõ Isten létét - ebben a népben megtörtént a felfoghatatlan csoda: az Ige hússá lett. Bár egy másik értelemben ez olyan mindennapi dolog mint egy ember születése - az "Ige" szó "információt" is jelenti, és ha genetikai információból új élet keletkezik, akkor mondhatnánk: az "ige" testté lõn. De hogy maga a Teremtõ - ha így akarjuk, a végtelen, kifürkészhetetlen "Információ" - emberré válik, épp úgy, mint egy teremtmény, elmünk csak nehezen fel tudja ezt fogni. Pedig földünkre jött, éspedig nem uralkodók módján, hanem páratlan önmegalázkodás közepette, hogy még egyszer félreérthetelenül szóljon nekünk az emberi méltóságról.

Megmutatta nekünk. Egyéni teste volt, egyénisége is. Sokan csalódtak benne, de még többeket mélyen érintette, megrendítette a lét alapjáig. Egyesek számára nem volt tökéletes, nem felelt meg elvárásaiknak. Közben tökéletes ember volt, ahogyan teljesen részesült az Istenségben. "Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." Attól még elfáradt, ideges lehetett, talán lámpaláza volt, akár a többezres tömeg láttán, akár egyes találkozások alkalmával. Kolérikus volt, vezetõ egyéniség, s mérhetetlen szelíd is. A kufárokat széles ívben, önkényes módon kirekesztette a templomból. (Persze karhatalmi engedélye nem volt.) Saját hittársai magatartását, akikkel felnõtt - a farizeusokét - kemény szavakkal bíralta. Ez is tetszett nem kevés népnek. Voltak is forradalmárok a tanítványai között, befogadta õket, de közönséges forradalmár végképp nem volt. A kardot még önvédelem céljából sem használta volna. Így, hogy a kereszten a megcsúfolásnak közzétéve, azt mondott róla - se nem tanítvány, se nem vallási tekintély, hanem egy gondolkozó, pogány katona: Ez valóban Isten Fia volt!

fel
Urunk Jézus Krisztus,
az idõk teljessége és a történelem Ura, késztesd szíveinket, hogy hívõként ünnepeljük a 2000. év nagy Jubileumát, mint a kegyelem és az irgalom esztendejét. Adj nekünk alázatos és egyszerû szívet, hogy újra és újra csodálkozva megtekinthessük Isten emberré válását: te, a Magasztos Fia, szûz Mária kebelében, a Szentlélek templomában testvérünkké lettél.

Dicsõség neked Krisztus, most és mindörökké!

Jézus, az új ember kezdete és teljesülése, térítsd szíveinket vissza tehozzád, hogy elhagyva a tévutakat és nyomodba lépve téged kövessük azon az úton, ami az élethez vezet. Adj, hogy keresztségi fogadalmunkhoz híven egyenesen megéljük hitünket és Igédet buzgóan hirdessük. Így a családban, mint a társadalomban éltetõ fényként ragyogjon az Örömhír.

Dicsõség neked Krisztus, most és mindörökké!

Jézus, az Isten Ereje és Bölcsessége, gyújts bennünk lángra a Szentírás szeretetét, amelyben visszhangzik az Atya hangja, amely felvilágít és lelkesít, táplál és vigasztal. Az élõ Isten Igéje, újítsd meg Egyházad bizonyságtevõ lelkesedésben, hogy minden nép téged felismerjen mint Isten igaz Fia és mint igaz Ember, mint egyetlen Közbenjáró az ember és az Isten között.

Dicsõség neked Krisztus, most és mindörökké!

Jézus, az egység és a béke forrása, erõsítsd Egyházad közösségét és adj, hogy az ökumenikus mozgalom haladjon: hogy tanítványaid mind eggyé váljanak a te Szent Lelked erejébõl. Nekünk adtál a szeretet új törvényét, mint életszabályt: tégy minket egy összefogó világ kõmûveseivé, egy olyan világ, amelyben gyõz a béke a háborún, s az élet védelme a halál civilizációján.

Dicsõség neked Krisztus, most és mindörökké!

Jézus, az Atya egyetlen Fia, kegyelemmel és igazsággal teljes, te Fény, amely minden embert felvilágítja, ajándékozz mindenkinek, aki téged tiszta szívvel keres, az élet teljességével. Neked, emberek Megváltójának, az idõ és a mindenség Kezdetének és Végének, az Atyának, minden jóság örök forrásának, és a Szentléleknek, végtelen szeretet pecsétjének, dicséret és dicsõség mindörökké. Ámen!

II. János Pál imája

Keresztelõ Sz.János Közössége, H-3994 Füzérkajata
Faxtel 47/370 462 * drótposta: kajata@mail.matav.hu
www.kiskapu.hu/users/kajata  
Vissza a kezdõ laphoz
Vissza az aktuális számhoz