kajatai követ


Vissza a kezdõ laphoz

Kéthavi hírek és meditációk Füzérkajatáról:

a harmadik évfolyam elsõ száma, A.D. 1998. nagyböjtjében -1/1998
Kedves Barátaink!

Kezdhetném azzal: hogy szalad az idõ! (Mint mindig.) Ebben van jó is, és rossz is....

Mint aki nyugatról "hazaköltözött", csak azt állíthatom, hogy aki szigorúan ragaszkodik a szervezettség, a pontosság és a hatékonyság svájci szintjéhez, ne jöjjön Magyarországra. Aki pedig szeretne egy kis izgalmat az életben, és retteg az unalomtól és a nyárspolgárság kinti szintjétõl, az nyugodtan maradjon itthon és ne vágyódjon máshova. Ugyan mindenrõl panaszkodhatnánk, csak arról nem, hogy komolyan unatkoznánk. (Arról sem panaszkodjunk, hogy másutt-másnak mindig jobb. Van, ahol nálunk jobban élnek, de sokaknak még annyi sem adatott.) Itt is - mint az élet oly sok területén - el kell fogadnunk a jelen állapotot anélkül, hogy beletörõdnénk. Látszik ugyan már a haladás reménysugara. Hiszen van rá példa, hogy hátrányos helyzetben is kiválóan lehet gazdálkodni a rendelkezésünkre álló forrásokkal. Nem vagyunk arra ítélve, hogy örökké középszerûek maradjunk.

Európai integráció: az útról... 


Nem lesz könnyû dolgunk. (Ha nem így volna, gyanús volna.) Viszont adja Isten, hogy a nemzeti azonosságunkra kedvezõen hasson a gazdaság jelenlegi állapota. Hadd ébredjünk fel idõben, hadd döbbenjünk rá, hogy honnan fúj a szél. Petõfiék azt fogadták, hogy a magyarok véglegesen lerázzák a rabigát. Akkor mi se vegyünk fel újabb bilincseket, s mást se igázzunk le. Gazdasági kényszer, a piac akarata és az erre hasonló motiváció mindig akad, hogy megmagyarázzák vele a rabszolgáságig terjedõ, túlzott függõségeket. Vigyázz! Nyugat felõl baj közeledik! Sõt, már itt is van és gyökeret vert. Ez van! Ideje, hogy elgondolkozzunk. Ha az egész világ úgy élne, mint az észak-amerikaiak - az lenne a biztos vég kezdete. Tömérdek gazdasági és erkölcsi ok szól amellett, hogy a magyarok szedjék össze magukat és ne engedjék magukat átverni! Ez annál is égetõbb, mivel közeledik Magyarország esetleges belépése az európai intézményrendszerbe.

Személy szerint határozott támogatom az európai egység iránti törekvéset, ugyanakkor kritikusa is vagyok a fejlõdésnek. Szükséges, és jól kezelve erkölcsös vállalkozás is lehet. Az egységes Európa olyan erõs lesz - mind gazdaságilag, kultúrailag, emberileg - amilyen erõsek az alkotó nemzeti gazdaságok és társadalmak. A nemzeti azonosságot sürgõsen meg kell erõsíteni és az ebbõl fakadó (józan és jótékony) erõvel el kell indulni az Európai Unióba. (Nem pedig csupán egy közös piacba, ami következtében az emberek - az egész civilizációnk hanyatlása folytatásaként - élõ hassá fejlõdnének vissza.) Aki tudja, hogy jómaga kicsoda, kevésbé hajlamos lesz arra, hogy féljen a másiktól, hogy elszigetelõdjön. Aki nem tudja, vagy kihal belõle az emberi érzés, vagy pedig erõszakos módon érvényt szerez magának, saját nemzetének.

Napi hírek... 


Kajatán a napokban nagy munkába fogtunk. A közös fürdõ- és mellékhelyiségek, és a lakókonyha kialakításáról van szó. Emellett kicsit takarítani kell a portát és a ház mellett egy több funkciót betöltõ, háromszög alakú tetõszerkezetet be kell fejezni, aminek az alapja már áll. (A saját szobám berendezését, beleértve a papírdombok feldolgozását talán õszig elhalasztom. Elnézést kérem, ha véletlenül pont a Te leveled elkallódott volna!) Emellett folyik a találkozók szervezése.

Június 24-ig be szeretném fejezni legalább az elemi munkálatokat, hogy mûködõ közösségi házunk és tábortelkünk legyen. Már többen jelezték, hogy jönnek segíteni, vagy csak úgy eljönnek. Még hálás lennék egy-két mesterember jelentkezéséért - pl. nyugdíjas, munkanélküli - hogy társadalmi munkában segítsen a konyhafalakat javítani és csempézni. Keresztelõ János ünnepén közös házszentelést, hálaadó imádságot tartanánk Kajatán, amit egyszerû, ünnepélyes mûsor követne elsõ sorban az itteni, hegyközi emberek részére.

A "vegyes házaspárok találkozóját" most komolyabban készítjük elõ, katolikus és protestáns lelkipásztorok részvételével. Sajnos idõpontban még nem sikerült megállapodni, így azt majd húsvét után, az interneten és a 2-es kajatai követben közöljük. Idõközben toborozhatunk vegyes felekezetû párokat erre! Most szóba került egy mûvészeti, alkotó tábor szervezése, (képzõ)mûvészek és érdekeltek részvételével. Harmadikként valószínûleg egy nyelv-táborra kerül sor, ahol a német lesz a fõ nyelv (liturgikus is!) és két-három nyelvtanár áll rendelkezésetekre, egyéni nyelvgyakorlat céljából.

Ismét más-más országból többen (csoportok is) azt jelezték, hogy valamikor a nyár folyamán el fognak jönni. Az, hogy pontosan hány turnus lesz, a jelentkezések függvénye. Június végétõl augusztus végéig lehet jelentkezni valamelyik hétre. Kérlek, beszéljetek meg idõpontot - ha lehet, kettõt is. Ha ezt megteszitek a napokban, és valaki vissza is jelzi nekem, annál jobban lehet tervezni egy adott találkozót. Én még arra is igyekszem, hogy lehetõleg sokszínû legyen a résztvevõk összetétele: hogy mindig legyen külföldi is, és hogy a hagyományok képviselve legyenek. Tavaly ugyan benézett sok mindenki, de rendes találkozóról még nem lehetett szó. Meghitt, családi légkör volt, egy-kettõ, legfeljebb öt vendéggel. Így legalább alaposan beszélgethettünk és megismerkedhettünk, olykor egyéni lelkigyakorlatot tartottunk. Az idén már több barátunkkal is megoszthatjuk az "igazi Kajatai" tapasztalatot. Biztos akkor is nagyon családias lesz, hiszen nem nagy tömegeket várunk.

Az új olvasókat köszöntjük... 


...s ideje, hogy végre elmagyarázzam: mi is ez a kajata? Van ugyan egy falu, a neve Füzérkajata, a Zemplén egyik kiesõ települése. Talán már hallottál róla, vagy régen egyszer itt jártál. Ha viszont a nyomtatott betûket látod, hogy: kajata, ez a baráti körünket jelzi. Nem olyan régen házat vettem itt, ami most már közösségi házként is fog szolgálni. Amikor ide költöztem, beszéltem a genfi és bécsi barátaimnak a helyrõl, és megbeszéltük, hogy sátorozhatnánk itt. Így indult, és mivel olyan "csengõ", ritka név, hamar az alakuló csoportunkra ragadt a "kajata". (Elég fura dolog, hogy olyanokat is "kajatiaknak" hívják, akik többnyire még nem is jártak itt! Nem kell õket összetéveszteni az igazi, vér szerinti kajatiakkal.) A baráti körömhöz több ország polgárai és egymástól nagyon különbözõ emberek tartoznak, mivel már sokat utaztam és költöztem. Papnak tanultam, és már régen foglalkoztat az un. ökumené, azaz a keresztény egység iránti törekvés. Ezért barátaim voltak és vannak minden felekezetben, de az egyházakon kívül is. Ezeknek a barátoknak köszönhetõ, hogy egy remek, nemzetközi csapat lett kajatából. Mivel rengeteg ötletet hordtunk össze és ezeket hónapokon át egymásba illesztettük, nagyon széles célkitûzéseink is vannak. Aki már régebben olvassa a követet, tudja, mirõl szólok - milyen témákkal foglalkozunk. A csoportnak az a gondja - egyben elõnye is - hogy nagyon, nagyon szét vagyunk szórva. Így csak a posta és az internet révén érintkezhetünk. Így jó néhány ötlet még csak szóban fogalmazódott meg, kevés az esély arra, hogy hamar megvalósuljon. Viszont idõközben több létezõ ifjúsági csoport kapcsolatba lépett velünk. Alakultak helyi kajata csoportok, és ezek segítségével minél több emberrel érintkezünk.

Keresztény, ökumenikus csoport vagyunk. Bárki részt vehet nálunk, vajon katolikus, protestáns, adventista, ortodox vagy nem egyházi hívõ. Szeretnénk jobban megismerkedni saját magunkkal, mindenkori hagyományunkkal és egymás vallási és nemzeti-kulturális tradícióival. Mindez személyes érintkezés révén, a helyi csoportmunka és a kajatai találkozók keretében. Így a kölcsönös megértést és az egységet segíjük elõ, a felekezetek közt és a Kárpátok térségében élõ népek között. Te is jelentkezz nálunk, és barátaidnak mesélj e dologról. Szívesen elküldjük ezt a körlevelet minden ifjúsági közösségnek, hittancsoportnak, imakörnek stb., egyéneknek is.

Kajatán jelenleg csak én lakom. A telefonba elõször egy angol géphang jelentkezik, ha itthon vagyok felveszem, ha nem, sajnos akkor is leesik a húszas, mivel faxtelefon. Gyakran itthon vagyok, de gyakran el is kell utaznom a munkámmal, illetve a közösséggel kapcsolatban (hétvégeken fõleg). A legbiztosabb telefonos idõ hétköznap kora reggel, vagy késõ este!

Kajatán, 1998. újévkor - március 15-én - Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén

Szeretettel üdvözöl X-ban: István testvér

Apró hírek, idézetek, köszöntések:

"Míg ép az agy s a szív meleg, legyünk, maradjunk emberek!" (Sík Sándor)

Kairosz Európa Dokumentum nevén felszólítást kaptunk - hogy sajátunkká tegyük - egy igazságosabb Európa érdekében. Kiállnak egy szociálisan igazságos, életbarát és demokratikus Európáért. Emlékeztet a szöveg a gráci találkozó alkalmán elhangzottakat, csak hogy - a társadalmi igazságosság területén - még nagyobb összefogást kívánnak létrehozni az egyházakon túlmenõen a civil szervezetekkel, hálózatok, csoportokkal is. Szövetségkötésre hívnak fel és szorosabb közremûködésre. (Nem nagyon értem rá, vele foglalkozni. Ha nem is aktívan részt veszünk a szöveg szerkesztési folyamatában, mégis figyelemmel kísérjük, mivel - úgy gondolom - fõbb célkitûzéseik összhangban vannak a kajataiakkal.) Akit érdekli, a szöveg teljes német változata, és/vagy magyar összefoglalása nálam kapható, a kajatai címen.

A januári ökumenikus imahét alkalmával ökumenikus istentiszteletre került sor a kajatai templomban. Még sokáig emlegették Szentesi Csaba görög pap igehirdetését. Minden este más-más faluban jöttünk össze, keresztény hívek és papjaink, imára, énekre és igehirdetésre.

Köszönjük Luciánónak és Laci bácsinak, hogy "meleget" hozták a kajatai házikóba, két cserépkályha formában. Adja Isten, még sokáig Ti is, meg mások is tudjanak élvezni ezt az áldást.

Még akkor is él bennünk a remény...

...amikor már nincsen remény.

"Azt mondanám: Magyarország kicsiny ország, és történelme csakúgy, mint hagyományai, rendkívül tragikusak. De mi még így is nagyon gyakran megpróbáltunk fordítani sorsunkon. Lázadásokkal, forradalmakkal, bármivel, amit csak tehettünk. Még ha valójában nem volt kiút, akkor is megpróbáltunk változtatni helyzetünkön."

Örkény István
Nincs remény? You gotta be kidding! (Ista, trying hard to become a good Hungarian)

Kérdések (elsõ sorban) a kajatai találkozóra készülõdõ magyaroknak:

(A kérdéseket részben más nemzetiségiek is feltehetik maguknak.)

Ki a magyar? Mit jellemezte, mit jellemzi most a magyar embert?

Számodra, mit jelent magyarnak lenni? Hogyan határoznád meg az egészséges hazafiasságot?

Szerinted, kell-e ilyen, s ha igen, miért legyünk hazafiasak?

Foglalkoztál-e már komolyabban az õsmagyarok kultúrájával? Ha igen, büszke vagy-e múltunkra? Voltak-e az õseinknek hibai, és a kereszténység hogy segített rajta? A kereszténység elfogadása, mit jelentett az õsmagyar kultúrának? Eltûnt, vagy tovább él(t) valamilyen formában? Volt-e, amit a keresztények is elrontottak?

A magyar történelemben és mûvelõdési életben, kik a példaképeid? Miért? A példaszerû életnek az üzenetét hogyan foglalnád össze? Mondd meg társaidnak egy pár szóban.

Más népekkel összehasonlítva, miben vagyunk erõsek, miben gyengék? Kiktõl tanulhatnánk leginkább? Erõsségeinket hogyan oszthatjuk meg másokkal? Hogyan látnak minket a többiek?

Sokszor azt emlegetik, hogy a magyar sors tragikus. Gyakran borúlátásra vagyunk hajlamosok. Lehet-e még rajtunk segíteni? (Mondd, hogy igen!! :) Na, és hogyan? (Olyan könnyûen nem úszod meg!)

Szeretünk magunkra úgy gondolni, mint közép-európaiakra. Az oroszokat viszont - történelmi okból - nem nagyon kedveljük. Más népek képviselõi kelet, dél és észak felõl szintén bosszantanak minket. Igazán kívánatos sok magyar részére csak a nyugat. A nyugat-európaiak közben úgy néznek ránk, mint Kelet-Európára. Hogyan lehetünk és maradhatunk közép-európaiak?

A nagy nemzeti tragédiák közül legutóbbiként a trianoni békét tartjuk számon. Néha úgy tûnik, még most is sok sebbõl vérzik a megcsonkított haza - holott más államok polgárai teljesen másképp értékelhetik Trianont, hisz' több nemzetállamot jelentõsen megerõsítette, vagy megalakulását lehetõvé tette a trianoni döntés. Hogyan kell bánni ezzel a keserû hagyatékkel - anélkül, hogy más népekkel szemben igazságtalanul járjunk el? Ismerjük-e más népek szemléletét is? Valóságos-e történelmi fogalmunk a kérdésrõl? Orvosolni hogyan lehet-e / lehetne-e? Lehetséges-e más nemzetekkel együtt újra írni a történelmet?

Hogyan viszonyozzunk a szélsõséges nacionalista vezetõk, mint pl. Meciarék szóbeli és tettleges támadásaihoz a magyarsággal szemben? Jellemzõek-e azok a magatartások a népesség többségére? Hogyan lehet kerülni a konfliktusok élesedését?

A 150 éve zajlott események, hogyan vezettek a demokratikus állam megteremtéséhez, erõsítéséhez? Hogyan befolyásolhatták az összeurópai politikai és társadalmi fejlõdést?

Mi más eseményeket tartasz fontosnak a nemzet életében? Miért, és hogyan hatnak még ma is?

Mit tehetünk a magyar egység megõrzése és megteremtése érdekében?

Miért jó magyarnak lenni? Miért rossz esetleg? A "pluszok" és "mínuszok" hogyan határozzák meg hozzáállásodat?

(A kérdésekrõl legalább részben beszélgetünk Kajatán, kis csoportokban. Az eredményeket megosztjuk egymással, személyesen is lehet megismerkedni egymással.)

A lenti szelvény beküldendõ:
Keresztelõ Sz.János Közössége, H-3994 Füzérkajata, Faxtel: +36 (47)370-462
drótposta: kajata@mail.matav.hu
hálószemünk: http://www.kiskapu.hu/users/kajata
k a j a t a - Keresztelõ Sz.János Közössége

Szeretném megkapni a kajatai követ c. körlevelet.
(Ha postai úton, kérnénk egy kis évi hozzájárulást a költséghez.
Drótpostán kapható HTML-formátumban, a hálón fellelhetõ.)

Csak idõnként - évente egy-kétszer - szeretnénk tájékozódni a közösség aktivitásairól.

Név, cím:____________________________________________________

___________________________________________________________

Foglalkozás:__________________________________________________

Ha csoport vezetõje/tagja, a csoport neve és jellege:____________________

Keresztelõ Jánossal Krisztust valljuk. Isten Báránya, õ elveszi a világ bûnét!

Elõzetes jelentkezés egy kajatai találkozóra:

Rövid tájékoztató: Érkezés lehetõleg hétfõn, vasárnap délután elutazás. A találkozók ingyenesek. Sátrat és hálózsákot, ha megtehetjük, hozzuk el magunkkal. Pénz- vagy termékbeli hozzájárulást az étkezéshez érkezéskor begyûjtjük és átadjuk a konyhai csapatnak. (Magyaroknak kb. 2000 Ft./fõ javasolt, nem kötelezõ jellegû. Krumpli, zöldség van helyben is.)

Aki eljön, az részt vesz egy hetente változó kis közösségben. A szabályokat kérjük tudomásul venni és betartani. Az I/1-es, valamint II/3-mas sz. követben, és a www.kiskapu.hu/users/kajata/index/celok.html címen találhatóak. Jelentkezõknek a visszajelzéssel együtt megküldjük.

Szeretné(n)k részt venni az egyik nyári találkozón, júliusban vagy augusztusban.

Mikor? _________________ vagy ________________ Kb. hányan? _________

Érdekel a vegyes párok találkozója ; a mûvészeti tábor ; a nyelvtábor. Kérem tájékoztatást.

Kérdések:

L  e  v  é  l       a  z      é  l  e  t       f  á  j  á  r  ó  l  :

Ezt mondja az Úr: Amikor már must található a szõlõfürtben, azt szokták mondani: Ne törjétek össze, mert áldás van benne. Ugyanígy teszek én is a szolgáimért; nem pusztítom el õket egészen, hanem új nemzedéket nevelek magamnak e népbõl, ivadékot, amely majd örökli hegyeimet. Választottaim öröklik õket, s a szolgáim fogják lakni.

Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek!

Lárma hangzik a város felõl, zúgás a templom felõl.
Az Úr szava hallatszik, aki megfizet ellenségeinek.
Mielõtt ez a nemzet vajúdott volna, már szült is.
Mielõtt rájöttek volna a szülés fájdalmai, gyermeknek adott életet.
Ki hallott valaha ilyesmit, ki látott ehhez hasonlót?
Jöhet-e világra egy ország egyetlen nap alatt?
Megszülethet-e egy nemzet egy pillanat alatt?
Mert ez a nemzet éppen csak vajúdni kezdett, már is megszülte gyermekét.
Vajon én, aki megnyitom a méhet, tán nem akarom a szülést is?
És én, aki akarom a szülést, tán bezárom a méhet?
Izajás 65,8.9.17.18; 66,6-9 szerint

A próféta-költõ a zsidó nép elé - mert ehhez a néphez elsõ ízben intézték ezeket a sorokat - tükröt tart. Bensõséges viszonyban van az éggel, így hatalommal szólal meg, mintegy Isten nevében: Ez a hûtlen nép füst az orromban, szüntelenül égõ tûz. Nagyon elkeveredtek. Nem csupán hagyományukat, Istenüket hagyták el, hanem folyton azt tették, ami gonosz és elvetendõ, széthúzódtak.

Mi is egyénileg és mint nemzet hûtlenek lettünk saját magunkkal szemben, Istennel szemben, gyermekeinkkel és elõdjeinkkel szemben - a nemzettel szemben. A múltban áldozat is lettünk, de többszörösen meg is fizettük annak árát, hogy nem arra az alapra építettük életmûvünket, amelyet Szent Istvántól és elõdjeinktõl örököltünk. Most is fizetünk, és még nem biztosra vehetõ, vajon tanultunk-e a közelmúlt tévedéseibõl. Az újra nyert szabadságot, mint ha zálogházba tettük volna és leváltottuk volna más kényszerekre. Mostanában bilincsben tartanak a megélhetési gondok, ugyanakkor egyes túlzott igényeink is. Elanyagiasodtunk: kell az, meg amaz, vagy nem nyugszom meg. Kell egy kocsi, meg a megfelelõ szórakozás, meg egy új lakás, meg a barátokat meg kell vásárolni mert ingyen manapság már semmi sem kapható, ami bármit is ér. És ha azt a dínomdánomot sose fogom tudni megfizetni, akkor örökké boldogtalan leszek. Inkább odaadom magam annak a csekély élvezetnek, ami számomra elérhetõ, inkább elkábítom magam, mint hogy fognám magam és - magamba szállva - érdemben és erõmhöz képest ki próbálnám alakítani életem. Aki megengedheti magának, hogy nagyából kövesse azokat a mintákat, amelyek fõleg a nyugat, illetve a TV-k kirakatából csábítanak bennünket, legtöbbször rádöbben, hogy mégsem szabad, mégsem boldog. Hiába van nyugati kocsija, hiába megfizethet sok mindenért, mégse arra indul, ahova szeretne, mégsem azt teszi, amit akarna. Nem látja, hogy talán legbelül egy mûködõ családra vágyik. Vagy igazi, megfizethetetlen barátságra. Vagy megbocsátásra.

Gyengélkedik bennünk a szeretet. Nem tudjuk, mi az összetartás, mi az az érték, amely nem csalóka. Nem szabad szem elõl veszteni a valós lehetõségeket, a boldogulást. Viszont attól még nem vagyunk bolondok, ha valamit pénz nélkül csinálunk. Mondjuk, mert szeretjük csinálni, vagy mert másnak is örömöt okoz, vagy mert valakinek segítek, aki úgy sem tudna visszafizetni, vagy aki cserébe olyat ad, amit pénzzel be sem lehet szerezni. (Mint pl. egy idõs ember emlékei és életbölcsessége. De sok más is, mint a mûvészeteknek a hitelesebb megnyilvánulásai, vagy akár egy jó szó, egy tanács, egy ötlet, egy tíz perc, egy fül, egy virág a gyerek kezébõl, egy túra a hegyekben, és, és, és.) Vannak szomszédok, igazi vagy pótrokonok, testvérek, barátok. Nézz széjjel, meg fogsz lepõdni, ki-kicsoda...

Ennek mi köze a magyar nemzethez? A nagy politika fontos ugyan, de ami számunkra lényegbe vágó, ami saját "országunk", nemzetünk: a mi családunk, a mi falunk, a mi környezetünk. Azok az emberek, akikkel érintkezünk. Azok, akik a barátaink. Akik nyelvünket beszélik, s akik rokonlelkûek. Itt kell kezdjük, itt közöttünk akarja az Isten, hogy újra szülessen ez a nemzet. Tehát ne búsulj. Más országban vagy jobban, vagy rosszabbul élnek, mint éppen Te. Nem az számít, hanem tégy virágot az ablakodba, ûzd el azokat a keselyûket a szívedbõl, mint az irigység és a kegyetlenség és térj meg végre. Aztán térj meg újra napról-napra - csak egy kis önértékelés és Istenre-hagyatkozás - és fõleg ne maradj egyedül.

Mert az Isten nem fogja eltaposni ezt a magyar szõlõt sem. Megáldotta, megmarad. (Ha csak nem eldobjunk életünket!!) Akin nem lehet segíteni - aki továbbra is a régi hazugságokba bízik, vagy akinek kedvében telik, hogy ha pl. egy adott közszereplõ szavából mindig csak az ellenkezõjét hallja ki, mert gátlástalanul hazudozik - az ki fog halni, az Úr majd új nemzedéket nevel magának e népbõl. Még ha a mostaninál szegényebbek (vagy gazdagabbak?) volnánk, akkor is akarja, hogy szülessenek nekünk gyerekek. Csak család legyen, közösség az apróságok részére. S ahol semmi sincs, ott legalább szeretet legyen. A világunk, amiben élünk, hol szép, hol nem. Attól még érdemes benne élni, ha a széppel, meg a jóval, meg az igazzal törõdünk.

Végül is: nem keseredünk el, még akkor szem, ha néha nem látszik eredmény. Igaz, a kereszténység olykor hitegetette az elnyomottakat a túlvilággal - ami baj csak akkor, ha közben a hatalmasok és gazdagok kezébe játszott az egyház. Viszont ahogy nem a pénzbe vetjük bizalmunkat és az anyagi dolgokba, úgy megszabadulunk attól a kényszertõl, hogy mindig és minden áron csak teljesíteni kelljen. (Legtöbbször másnak az utasításait - annak, akinek a kezében van a lóvé.) Az Isten azt üzeni: új eget, új világot teremtek a régibõl. Hogy ez mikor lesz és milyen, azt majd meglátjuk. A Biblia mindössze néhány ötletet ad ezzel kapcsán. Csak: bízzunk benne, mert az Isten bennünk is bíz.

.  .   .     é   s     a      t   u   d   á   s      f   á   j   a   :

( B ü n b á n a t i    z s o l t á r )
Áldd meg, Isten, a magyart!
Árva népedet segítsd meg, hisz' erre a földre hoztad
õs lakhelyérõl, hogy példát mutass rajta és hogy általa
áldott legyen hegy és síkság, tó és folyó minden lakójával.
Add, hogy emlékezzen tetteidrõl, világosítsd meg,
hadd lásson: mit tettél vele a múltban, mi tette naggyá,
mit szándékozol vele a jövõben tenni. Tarts távol tõle
az agy- és szívelszivárgást, a könyörtelen önzést és
a hazugság gyümölcseit gyûlöltesd meg vele.
Gerinccel, szabadsággal ajándékozz meg, már meguntuk
a különbözõ ötvözetû
bilincseket.
Szavunkat
nem tartottuk meg:
újra elhitették velünk, megitattak az õskígyó mérgével
a bûnöst máshol, más népekben kerestük, mi pedig újra
lenyeltük, beadtuk a derekunkat, elestünk, ráfizettünk.
Térden vagyunk, bûneinket megbánjuk, segíts, hogy tanuljunk,
hogy                                          egy
újra szülhessen                           európai
ez a                                    hazának,
nemzet                                        még:
e g y     é g i     h a z á n a k !
Keresztelõ Sz.János Közössége, H-3994 Füzérkajata
Faxtel 47/370 462 * drótposta: kajata@mail.matav.hu
www.kiskapu.hu/users/kajata 
Vissza a kezdõ laphoz
Vissza az aktuális számhoz