kajatai követ


Vissza a kezdõ laphoz

Kéthavi hírek és meditációk Füzérkajatáról:

a harmadik évfolyam második száma, A.D. 1998.  húsvétkor - 2/1998
Kedves Barátaink!

"I have a dream!" - Álmodó vagyok. Melyik fekete vezetõ is mondta Amerikában? Igen, Martin Luther King baptista lelkész. Társaival együtt küzdött az igazságosabb társadalomért. Elsõsorban pedig keresztény volt - nem harcos. Nem valami rossz ellen harcolt, hanem álma megvalósulásáért!

Piarista barátommal arról beszélgettünk: mi a magyar? Valami idézetre gondolt az atya, de nem jutott eszébe. Egyik este csörög a telefon: István, megvan! A magyar: álmodó. - Köszönöm. Akkor mégis csak jó helyre jöttem. Nekem is álmom van. (Akárcsak a zsoltárosnak, aki a foglyok visszatérésérõl énekel: amikor az Úr jóra fordítja sorsunkat, akkor úgy leszünk, mint az álmodók.) Az álmomat elõször magamba fordítottam, majd megosztottam barátaimmal, õk meg barátaikkal. Mint a szél szórja a dudva magját, így utam mentén leesnek álmom magvai. Kezdenek visszatérni, kezdenek megnõni. Amikor megfogott az álmom, rádöbbentem: a hazám odébb van, és bár volt otthonom, ha nem követtem volna a hívást, akkor nem maradt volna meg az sem. Ezért az álmomért útra keltem, eljöttem. Azért él és nõ ma is, mert imádkoznak érte. Nem sokan, de jó néhányan. Egymástól nagyon különbözõ emberekrõl van szó, jó messze laknak egymástól, némelyek ismerik egymást, mások nem. Van abban a kis seregben serdülõ gyerek - övék a mennyek országa - és 85 éves, örökös gyermek. Van benne fekete menekült lány és nemzeti érzelmû, magyar hölgy, professzor és munkás, adventista lelkész és az Opus Dei papja, francia és szlovák, egyszerû hívek és talán egy-két püspök is, tanár(nõ) és üzletember, konzervatív és liberális, majdnem minden egyház tagja és egyházon kívüli is. Van, aki rendszeres imaéletet él, van, aki csak fohászkodik Istenéhez mint a vámszedõ, és megköszöni neki kajatát. Van, aki izgul értem, van, aki kételkedõ és/vagy kritikus, van, aki teljes szívvel egyetért - de mindenkinek jár a maga helye és szerepe. Álmunk olyan, mint a levegõ, vagy mint maga az Isten: mindenhol jelen van, korlátot nem lehet neki szabni. Az, hogy neve akadt: kajata, nem szûkíti le.

Dolgoznunk kell az álomért, néha keményen; ha kell, harcolunk is érte - de sohasem valami és valaki ellen, hanem a jóért, szépért, igazért, mindazokért a dolgokért, eszmékért és célokért, amelyekért érdemes élni. Maga az élet egy olyan csoda, ami nem hagy hidegen. Rettenetes fájdalmakkal is járhat, néha végtelenül durván bánik egyes emberkékkel. Sok benne a paradox, a romlottság; maga a halál gyökere kiirthatatlanul benne rejlik. A rossztól, gonosztól nem nyugszunk meg. Néha azon kapjuk magunkat, hogy elõszeretettel foglalkozunk és beszélgetünk a buta, bunkó, minket piszkáló emberekkel, rendszerekkel és körülményekkel; a szép dolgokkal és a szeretet tudatosításával, megélésével pedig aránytalanul keveset törõdünk. Inkább az élet egy olyan minõségére törekedjünk, amin belül már nem a rossznak szolgálunk, illetve annak élünk, hanem igazán szabadok vagyunk annak, ami számunkra és mindenki számára jó, és ráadásul elérhetõ is. Ennek tudományát és gyakorlatát ki szeretnénk fejteni kajatán belül. Képzeljük csak el: milyen lenne az, ha örökké élnénk? Én nehezen képzelem el, hogy milyen lehet pontosan, de egyet tudok: az Isten új földjén az új ég alatt nem unatkoznék, még ha örök létre is ítélnek el. (Egy-két ismerõsöm esetében nem lennék olyan biztos. De néhány örökös aktivista és szervezõ esetében sem, akik mindig valamik és valakik ellen agitálnak és szervezkednek.) Mi lenne, ha egyszerre csak eltûnne minden gonosz és minden ellenséges összeesküvés?? Vajon akkor is érdemes volna élni? Szeretnénk-e most már megtanulni, "örökké élni"? (Attól még továbbá is piszkálni fog a rossz, attól még nem leszek jóban minden emberrel, szomszéddal, rokonnal, elvált feleségemmel, serdülõ gyermekemmel stb. Belátható idõre - amíg Krisztus vissza nem jön, ahogyan ígérte és ahogyan vallja az Egyház, ingadozó intenzitással, de lassan 2000 éve - nem fog minket békén hagyni sem a gonosz, sem a halál, sem a lét paradoxa. Csak azért, hogy mégis erõltessünk egy kicsit a jó irányába, mindenképpen megéri!)

Jelen körlevél megírását... 


...elsõ alkalommal egy csoport vállalta fel: a bécsi magyar ifjúság képviselõi. Ez a követ - jelen soraim kivételével - Ország Teri, Paksánszki Árpád, Reiner Dori és Schmidt Péter mûve, ily módon mutatkoznak be a többiek számára. (Hármukat én sem ismerem még személyesen - változott a csoport arculata.) Aki még nem vette észre, a keresztény hagyományok után most a nemzeti hagyományokra vetünk sorban egy-egy tekintetet. Ehhez az ott élõ magyarok segítségét kérem, hogy meséljenek nekünk valamit a néprõl, amiben / amivel élnek. (A délvidéken még kajataiak sincsenek - legfeljebb "anonim kajataiak", akik maguk sem tudnak róla és akiket mi sem ismerünk még. Vagy talán Te? Akkor hozd össze õket a többiekkel, küldj a követbõl, stb.) Azon kívül, hogy érdekes szempontokkal és írásokkal szolgálnak, ily módon jobban is látszik, kik vagyunk és hol vagyunk. Megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak is, akik az idén a szerkesztésben segítettek: Kemenczky Mártának, Béni Csabának, Szentesi Csabánénak, s még Szeredi Kálmán tavalyi segítségét is megköszönném. A hibákért pedig én vagyok a felelõs. Illetve a kapkodás...

Az internetrõl röviden... 


A kor szellemét követve, nekünk is saját hálószemünk van. Köszönjük Kisteleki Róbertéknak a Kiskapu Kft.-tõl az ingyen elhelyezést. Örültem azoknak a drótüzeneteknek, amelyekben "a honlapunkról" beszéltek - szép, hogy magatokénak valljátok, és az oly szükséges helyesbítésekért hálás köszönet. A világhálóról nem szeretnék most filozofálni, csupán a gyakorlati értékére térek ki. Nem csodaszer a háló, csupán újfajta, igen hatékony kommunikációs eszköz. Aki rá van kapcsolva - világszerte sokmillió ember -, elvileg bármikor "meglátogathat bennünket", üzenetet hagyhat stb. - természetesen csak akkor, ha tud rólunk. (Ha egy keresõgépbe, mint az AltaVistába "kajata"-t gépeltek be, akkor linkek sorozata lesz az eredménye - saját honlapjaink és olyan hálószemek, ahol írnak rólunk és/vagy linket helyeztek el.) Jelenlétünk a világhálón pedig nem helyettesítheti a személyes kapcsolatfelvételt. ("Véletlenül" majdnem mindig azok bukkannak ránk, akik már máshol, máshonnan értesültek kajata felõl. Az egyik kezem ujjai elegek ahhoz, hogy felsoroljam azokat, akik teljesen függetlenül vagy mit-tudom-honnan jelentkeztek.) Arra pl. alkalmas, hogy továbbadjuk címünket, a http://www.kiskapu.hu/users/kajata címet olyan barátunknak, akinek van internet hozzáférése, és ha van saját hálószemünk, helyezzünk el benne linket kajatához. (Rövid leírás, és akit érdekel, csak rákattint egyet az egérrel, és máris bejön "kajata".)

Lupták(né) Éváéknak is köszönet jár az eredeti oldalak javításáért, továbbá öcsémnek, Andinak már elõre is, mivel dolgozik a magyar/nemzetközi kezdõ oldal újraszerkesztésén.

Kajatán, 1998. május elején

Sok-sok szeretettel:        István testvér


Apró hírek, idézetek, köszöntések

"Mielõtt Krisztus a világba jött volna, Keresztelõ János a következõkre érzett rá: Krisztus nem csak néhány emberért, hanem mindenkiért jött a földre. Ez az Evangélium egyik örömteli üzenete."  Roger Schütz

Dátumok - ha Isten megsegít! Június 24-én: Kajatán házszentelõ és hálaadás, elsõ sorban a helybeliekkel. Augusztus 17-tõl 23-ig "alternatív mûvészeti napok" Kajatán. Színjátékos mûhely lesz Lerch Tamásékkal Miskolcról. Arról van szó, hogy egyszerûen dolgozzunk és fejlõdjünk egymással a hét folyamán. Hogy kiaknázzuk belsõ világunkat és a kifejezés módszereit. Külön feltételek nincsenek! Képzõmûvészeti mûhelyek is lesznek. Aki nagyon ráér, maradhat - vagy pedig külön eljöhet - a "hivatalos" Zempléni Mûvészeti Napokra. Így az igen színvonalas, költségkímélõ kultúrélményt a kajatai lelki gyakorlattal összevonhatjuk.

Augustus 10-tõl 16-ig a vegyes felekezetû párok találkozója kerülhet rendezésre.

Egyéb turnusok: Július 6-tól 12-ig, július 20-tól 26-ig,  július 27-tõl augusztus 2-ig. Jelentkezni, információt kérni a közösség kajatai címen lehet:

K.Sz.János Közössége, H-3994 Füzérkajata, Faxtel. +36(47)370-462
kajata@mail.matav.hu  http://www.kiskapu.hu/users/kajata

A jelentkezõk tájékoztatót kapnak a találkozók menetérõl, tudnivalókról. Egyeztetés alapján a program (pl. túrák, témák, napközi foglalkozások) közösen alakítható ki!

A KÖT - Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság talán elsõsorban azoknak fogalom, akik Grácban részt vettek. Az 1998. évi konferenciára még a barátjuk barátai - azaz, mi is - hivatalosak vagyunk. Június 25-e 10 órától jún. 27-e délig tart, helyszíne a Református Egyház Albert Schweitzer Otthona (Bp. XIV, Hermina út 51.).
- Csütörtökön a Szentlélek évérõl elmélkedünk és beszélgetünk.
- Pénteken 1848 évfordulója áll az érdeklõdés középpontjában.
- Szombaton pedig alkalom lesz ünnepi örömre: immár tíz éves a KÖT!
- Részvételi díj: önkéntes hozzájárulás.
- Külföldrõl, vidékrõl érkezõk számára szükség esetén szállást biztosítanak.
- Vendéglátónak is lehet jelentkezni.

Lehetõleg hamar jelentkezzünk (május 10-ig?!) a név, foglalkozás és cím megadásával Gaizler Gyulánénál, 1062 Budapest, Andrássy út 132., Faxtel: 312-97-39.

"Jó dolog, ha a különbözõ típusú keresztény közösségek találkoznak, hogy megosszák egymással reménységüket, és látásmódjukat. Jó dolog, ha keresztények összejönnek, hogy lássák, hogyan mûködik itt is, ott is a Szentlélek. Mikor felfedezzük a Szentlélek hálózatait, Isten csodáit a világban, abból erõt és bátorságot merítünk. Rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül a magunk kis zugában a nehézségeinkkel. Van egyetemes reménység." (Jean Vanier) Ez egyben a KÖZ idei jelmondata, ami újra augusztus 5-tõl 10-ig lesz. Aki arra a hétre el szeretne jönni, oda hívjuk meg.

Örömmel vettük, hogy újra jár az amerikai adventista értelmiségiek igen értékes folyóirata, a Spectrum. Ursula Weigert németországi barátunknak köszönettel tartozunk az elõfizetésért. (Hiszen a követnél többet ér.) Csak az amerikaiak képesek annyira elírni egy címet - az internet segítségével: "KAJATAERBOTE, K SZ JANOS KZSSge, 3994 t zr jakata, hungary." Akkor is ide talált.
A postás ugyan már automatikusan minden egzotikus küldeményt nekünk dob be.

"Van-e sajtószabadság Magyarországon? Igen, van. De ez a szabadság olyan, mint az igenlõ válasz arra a kérdésre, hogy szabad-e Magyarországon milliomosnak lenni, vagy éppenséggel éhen halni. Mindegyik kérdésre igennel válaszolhatunk, a választ mégsem tarthatjuk megnyugtatónak." Szerdahelyi Csongor

Újra eltelt egy esztendõ, és azokat, akik még nem rendezték évi hozzájárulásukat, kérem a mellékelt csekk segítségével, vagy személyesen jutassák el hozzám. (Tájékoztatástokra: A költségek mintegy kétharmadát eddig Neumann István állta. Fedezésükre jelenleg évi kb. 300 Ft./fej lenne szükséges. Azt ajánljuk, mindenki 100 és 500 Ft között járuljon hozzá, ahogyan bírja. A postai utalványt a költség miatt nem ajánljuk.) Természetesen ingyen is kérhetõ a körlevél, ebben az esetben csupán egy-egy "életjelet" kérünk, vajon továbbá is kívánjátok-e megkapni a követet.

Bankszámlák:
Magyarország - OTP Sátoraljaújhely 11773346-20379373 Neumann István

Ausztria - P.S.K. 76255009 Neumann Stefan

Svájc - Alternative Bank Olten P.C.46-110-7 zugunsten von Stefan Neumann Kto.Nr.7.556.6, vagy: Postcheque 12-77533-6

Németország - Postbank München 325040-802 BLZ: 700 10080 Ursula Weigert.
Jelszó: KÖVET.

...Bécsbõl is!

Minden szerdán 19:30-tól imaórát tartunk a bécsi magyar róm. kat. lelkészségen (Wien VII. ker., Döblergasse 2/30b), ahol elmélkedünk az Úr túláradó szeretetérõl és teremtésébe oltott gazdagságáról, saját szavainkkal és egyetemes egyházunk imakincsének gyöngyszemeivel fohászkodunk a mi szeretõ Atyánkhoz, valamint szent énekekkel dicsõítjük a Királyok Királyát.

Figyelem! A sarlósboldogasszonyi (július 2.) magyar mariazelli zarándoklatot idén úgy tervezzük, hogy fiatalokat is nagy számmal hívunk, hogy meglássa a világ, hogy a Lélek mindig fiatal. Szeretnénk a közös ünnepi püspöki szentmise után egy fokozottan fiataloknak szóló közös éneklést, dicsõítést és zenés áhítatot is szervezni. Várunk és vár az Úr nagy szeretettel, hallgass hívó szavára és hozz magaddal mindenkit, aki csak él és mozgatható. 


S    o    r    o    z    a    t           a           n   e   m   z   e   t   e   k   r  õ   l   :

A u s t r i a     f e l i x  !

"Boldog Ausztria, házasodj!" A császári-királyi ház "házasodj és uralkodj" elve mára ugyanannyira elavult, mint ahogyan a (katonai vagy szóbeli) visszavágók ideje a múlté. Ezért az Ausztriában élõ magyarokra bíztuk, hogy jellemezzék vendéglátóik, sógoraik, honfitársaik mentalitását:

Hát... igen nehéz "házi feladatot, vagy ha akarjuk kérést, vagy lehetõséget, kihívást, magyarul melót"* kaptunk. Írjunk az osztrák mentalitásról. Hosszú, éjfél utánig menõ beszélgetés után megállapítottuk, hogy mi mindent tudunk, de ezt nem - ezért ez lehetetlen. Megkíséreljük hát, hogy néhány szót írjunk ilyen és olyan osztrákokról, a kedves olvasó pedig, tehát Te, kedves Testvérem, szárnyaló fantáziáddal képzeld el a köztük és kívülük lévõ változatokat.

Az átlag osztrák dédanyja cseh, született Havlicsek, nagyanyja magyar, nagynénje szlovén, szomszédja török és valahol, a hetedik generációra visszamenõleg, holmi német vér is csordogál ereiben. Egyszóval nemzetállamot alkotnak.

Bár a nép eredete nem egyértelmûen meghatározható, az ország történetében egy folytonosság mégis felfedezhetõ: hûsége a Katolikus Anyaszentegyházhoz. Igaz, hogy egyik testvérünk több mint 7 éve él itt, és mindössze egyetlen katolikus osztrákkal találkozott eddig. Bocs, kettõvel, a második a bécsi érsek. Vagy õt csak TV-ben látta?

Komolyra fordítva a szót, a konyhájuk jó, - már feltéve, ha van nekik, és nem McDonalds's-ba, vagy pizzériába járnak, hogy megspórolják azt a rengeteg fáradságot, hogy belepakolják az edényt a mosogatógépbe...

Egyik fõ jellemzõjük: sportos nemzet. (Hõsiességig menõ lelkesedéssel nézik egy-két Ottakringer sör mellett az óriás mûlesiklás és osztrák focimeccsek közvetítését a TV-ben.)

Kultúrérzékükrõl csak egy mondatot: patológiailag jellemezhetõ - kificamodott. (Azért nem szeretnénk ezzel azt mondani, hogy nincs itt is egy-két jóízlésû ember, például azok, akik szeretnek minket, magyarokat; - no meg mi.)

A bécsiek két kedvenc szórakozóhelye a Práter és Grinzing, a híres nevezetes, néha hírhedt Heuriger (borozó)-negyed. Ebbõl is látszik, hogy vidám nemzet az osztrák, pláne olyankor, amikor már az utolsó csepp vért is kiszorította ereikbõl az alkohol.

A kedves olvasó idegzete megkímélésének érdekében most nem fejtegetnénk a Stephansdom, bécsi keringõ, Sacher torta, bécsi fánk, bécsi szelet összefüggését a bécsi bácsi és bécsi néni mentalitásával. Elvégre valamit a kiváló útikönyvekre és szárnyaló fantáziátokra is hagynunk kell.

Aki most még mindig nem tudja elképzelni, milyen egy törzsgyökeres osztrák, alaposan mustrálgassa Neumann Istvánt.

* ...ki sugta nekik ezt a feladatot? Czakó Gábor könyvet nyerhet, aki ezt megfejti és még nem az IGEN olvasója. Hogyan, az a titkos megbízótól tudható meg. (Ingyen IGEN példány kapható!)

Kérdések a kajatai találkozóra készülõdõ osztrákoknak (és "álosztrákoknak"):
(A kérdéseken részben más nemzetiségieknek is érdemes elgondolkozniuk.)

Szerinted mi az osztrák államközösség alapja? (lelki, erkölcsi, történelmi, kultúrai, gazdasági stb.)
Nemrég az állampolgárok döntõ többsége az Európai Unióba való belépésünk mellett döntött. Azóta megszoktuk az új konstellációkat, bár a lelkesedés némi csökkenése is tapasztalható volt. Tagságunk hogyan befolyásolta nemzeti öntudatunkat? Mennyire érzékelhetõ mindennapi életünkben? Létezhet-e európai öntudat, a nemzeti öntudat mellett? Tapasztalataink alapján mit mondhatnánk, tanácsolhatnánk azoknak a közép-kelet-európaiaknak, akik országai felkészülnek (tárgyalnak) az EU-ba való belépésük érdekében?
Az osztrák semlegességnek van-e még értelme, jelentõssége? Mi volt a történelmi szerepe, mik az erényei, mik a hátrányai? Szellemébõl mit lehetne átmenteni abba az idõbe, amikor talán formálisan lemondunk róla (belépünk a NATO-ba stb.)?
Az imént humorosan hallhattuk meg: Ausztria különös "nemzetállam". Történelmünk során nagyon összekeveredtünk a monarchiát alkotó, illetve szomszéd népekkel. A hidegháború idején Ausztriának sokszor valami közvetítõ szerep jutott, becsben tartották szakismeretünket, diplomáciánk expertízjét a közép-európai (volt) kommunista országok helyzetérõl. A rendszerváltás körüli lelkesedés, szolidaritási hullám hamar lelassult, részben ellenszenvvé alakult át. Párhuzamosan a populista, "nemzeti" jobboldal tartós sikereket könyvelhet el, nem is beszélve a többi szélsõséges és neonáci megnyilvánulásról. (Pedig igen gyakran nekik is "magyar nagymamájuk és szlovén nénjük" van...) Talán távol állunk a balkáni állapotoktól - bár közvetlen határainkig terjedt a háború! - de belsõleg hogy állunk? Ma hogyan vihetjük tovább hagyományunkat, hogy kapuk vagyunk a balkán és Kelet-Európa felé? Mit tehetünk ahhoz, hogy volt "honfitársainkat" jobban felkaroljuk, hogy újra megerõsödjön a térségben a kulturális találkozás? Az európai egység keretén belül, hogyan hasznosíthatjuk múltunk legjobb hagyományait?
Mit tehetünk, hogyan éljünk annak érdekében, hogy Európával együtt országunk ne egyfajta várra hasonlítson, ami elszigetelõdik a világ szegényebb népei elõl? A mindennapi gyakorlatban milyen összefüggést látsz a mi helyzetünk és távoli kontinenseken élõ népek helyzete között? Hogyan valósíthatjuk meg az igazságot, az emberi összetartozást velük szemben? (Járható utak, gyakorlati dolgok után érdeklõdjünk.)
Mi az a nemzeti kultúránkban, amire leginkább büszke vagy? Mit -s hogyan- osztanál meg  másokkal?
Távolibb és közelibb történelmünk során bûnösök lettünk-e más népekkel szemben? Szerinted van-e esetleg ma is szükség bûnbánatra, jóvátételre? Ha igen, milyen esetekben, hogyan, ki(k) által? Ha nem, szerinted mikor és hogyan valósult meg az elégtétel, a megbocsátás?
A déltiroli kérdésben, szó lehet-e sikeres megoldásról? Példaértékû lehet-e más nemzeti konfliktusban? 


L  e  v  é  l       a  z       é  l  e  t     f  á  j  á  r  ó  l  :

Az Úr keze fölöttem volt; és lelke által az Úr kivezérelt és a völgybe vitt, amely tele volt csontokkal. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belõlük a völgyben, és teljesen ki voltak száradva. Így szólt hozzám: "Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?" Így feleltem: "Uram, Istenem, te tudod." Ekkor így folytatta: "Jövendölj ezekrõl a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontvázak, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltetõ leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bõrt húzok rátok és éltetõ leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr." Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bõr vonta be õket, de éltetõ lehelet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: "Jövendölj az éltetõ leheletrõl, jövendölj, emberfia, és mondd az éltetõ leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elõ a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek." Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltetõ lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.

Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: "Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van." Jövendölj azért és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az úr mondtam, és végbe is vittem - mondja az Úr.
Ezékiel 37,1-14

E komoly szöveg a feltámadás dicsõségérõl beszél nekünk. Mi keresztények, akik néhány héttel ezelõtt újra ünnepeltük a Feltámadást, tudhatjuk, érezhetjük, belsõnkig beleremeghetünk, hogy itt nemcsak egy régmúlt, bizarr történetrõl van szó, hanem egy velõnkig menõ tapasztalatról, ami újra és újra lejátszódik.

Tehát "az Úr keze fölöttünk volt." Most is mint akkor, Õ vezet minket a sivatagba, oda, ahol találkozhatunk vele. Hisz' igazán ott ismerhetjük fel, hogy milyen csodákat tesz a Seregek Ura, ahol teljes mezítelenségünkben találkozhatunk vele - mint Jákob a folyó partján -, a sivatagban, ami a Halál mezejének tûnik; de ugyanakkor mégis az elsõ, a tiszta szerelem helye az Úr és népe között. (võ. Ozeás 11-el)

Most viszont kiszáradva hevernek a csontok. Szanaszét, egymástól távol. Néha ma is ilyennek látjuk az Úr népének tagjait, vagyis ami maradt belõlünk, egymást. Hihetetlennek véljük, hogy az Úr még akkor is, ha az Élet Istene, ezekbõl megint egy testet alkothat. Tagadni épp nem tagadjuk, de aktivitásunk kimerül egy vállrándításban: "Uram, Istenem, te tudod."

És mégis... Szól az Úr az emberfiához, hogy életet adó életre keltõ, életre hívó szavát tartsa éberen ott is, ahol csak pusztulás és hullaszag uralkodik. S lám, lassan-lassan, akadozva megindulnak egymás felé a kiszáradt csontok, sõt még bõr és egy kis takaró hús és ín kerül rájuk. Valóban tekintélyes sereget alkotunk. De hiába szervezõdünk, szervezkedünk, megyünk közös szimpóziumokra, gyûlünk össze ökumenikus világtalálkozókra, amíg az Örök Atya éltetõ Lelke, a feltámadt Krisztus lángnyelvekkel lelkesítõ szeretettüze, a Szentlélek közösségformáló, reménykeltõ ereje át nem hat minket, csak zengõ érc és pengõ cimbalom vagyunk. És az Úr Igéje elhangzott, sõt az Örök Ige testté lett, mindenben azonosult velünk, kivéve a bûnt, halálával legyõzte a Halált és feltámadásával elhozta az Életet. S ajándékozása folytatódik. Velünk van minden nap a világ végéig. Árad az Atya és a Fiú Lelke, az életet adó éltetõ lehelet. Mindannyian külön-külön és egész népeként új életre ébredünk.

Még most is vannak, akik kételkednek?
Hát hallják meg Jahve, az Úr üzenetét, melyet az üres sír sugall és a pünkösdi jeruzsálemi tömeg harsog: Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Az Úr mondta és végbe is viszi! Ámen.

Bibliai idézetek: 1Kor.13,1; Máté 28,20
Sík Sándor: Ember maradj! (1960)

Nyár van megint.
Arcon legyint.
Friss napsugár:

Gyerünk, gyerünk, heverni kár!

Hiszen tudod:
Reád szabott
Hány munka vár.

Hamar, hamar, henyélni kár!

Nem tudhatod,
Hogy hány napod
Van mérve még.

Biztos csak egy: nem lesz elég.

Mikor kapod
Végsõ napod
Nincs tudni agy.

Fontos csak egy: ember maradj!

Mígnem kinõ
Belõled õ,
Ki egy veled.

Aki embernél emberebb.


Vissza a kezdõ laphoz
Vissza az aktuális számhoz