kajatai követ


Vissza a kezdő laphoz

Kéthavi hírek és meditációk Füzérkajatáról:

 a negyedik évfolyam első száma, a.D. 1999. nagybőjt - ősz
Hírek
Levél az élet fájáról
Sorozat
Ima

Kedves Barátaink!

Támadt egy ötletem, miképpen oldjam meg az 1999. évfolyamot: ádventi értesítővé nevezzük ki a követet. Krisztus királyra a 2. szám jelenjen meg, az 1. ádvent alkalmából a 3. stb.:-)) Mivel újbóli eladósodásommal járna ez, mégpedig alig boldogultam a régivel, gondolom át fog nyúlni ez az évfolyam a 2000. esztendőbe – amennyiben ki nem hagyunk 1-2 számot. Inkább arra hajlok, hogy legalább minden 2. számot szűkebb körnek csak másolom. Így legfeljebb a postaköltség tűrhető szinten maradna. A jövőben a megrendelések és a hozzájárulások alakulásától függ, vajon marad ez, vagy a régi rendszer, vagy még egy másik megoldást találunk. (Esetleg bejegyeztetés újságként, fix ár?)
 
T   a   v   a   s   z   i      h   í   r   e   k
 
Országos Zöld Találkozó … 

A hajdúböszörményi fiatal környezetvédők példás hozzáértéssel és lelkesen szervezték meg. Szerettem volna jobban megismerni a hazánkban tevékenykedő csoportokat és egyéneket. Erre bőven is adódott alkalom ezen a zöld fórumon. Korábbi tapasztalataim miatt jelentkeztem a közlekedési szekcióba, azóta már konkrétan be is segítettem egy programba a kerékpáros túrizmus népszerűsítéséhez. Nekem a legtöbbet jelentett a személyes találkozás, az egy-két új barát, egy-két tucat ismerős, az is, hogy néhány közszereplőt, vagy levelező társat személyesen ismerhettem, illetve tapasztalhattam meg (pl. Duna-kör, élőfalu mozgalom, KV minisztérium). Az is jól esett, hogy kicsit megtudtam, ki-mivel foglalkozik, milyen szervezetek vannak. Elhoztam a fontosabb ismertetőket, így néha közvetíthetek – ha pl. érdekel az egyik-másik téma, ha akár Téged megfogná a vágy, hogy valamit tégy a természet megóvásáért, akkor továbbsegíthetek, közvetíthetek.

Arra is jó volt, hogy tudassam saját magunkkal és másokkal: kajata egyebek közt természetbarát csoport. Ez nem csak a falu kiváltságos helyzetéből adódik, hanem keresztény azonosságunkból. Nem vagyunk első sorban környezetvédő társaság, viszont szívügye az újjá született keresztényeknek a teremtés megismerése és megóvása. Önmagában érték, joga van minden teremtménynek az életre, nekünk pedig alkalmazkodnunk is illene a teremtéshez, nem csak „uralkodnunk” rajta, eszeveszetten hasznosítani. Tehát ennek lelki oldala van, a teremtőt ismerjük meg a teremtésben, erkölcsi oldala is akad, felelősségünk a következő nemzedékkel és a szegényekkel szemben, akik a környezet károsításának és gátlástalan kiaknázásának áldozatai. Ennek megfelelően lelkileg-erkölcsileg közelítjük meg a környezetvédelmet, értékeink mégis a konkrét cselekedetek szintjén nyilvánulnak meg. Mit teszek-veszek-eszek? Miképpen alakítsam életemet, hogy egyszerű legyen, hogy kerüljem a felesleges pazarlást és a felelőtlen magatartásokat?
A Találkozó néhány többéves résztvevője arról panaszkodott: az elején pár lelkes aktivista találkozott, s tényleg megmozdítottak dolgokat. Azzal viszont új időszak bekövetkezett, hogy az Országos Találkozó (OT) pénzosztó szerepet vállalt a Környezetvédelmi Alap és a civil szervezetek között. Attól fogva nagyon formális lett és háttérbe szorultak a konkrétumok. Azt én is tapasztalhattam, hogy a hivatalos programot az eljárásbeli kérdések dominálták, s hogy itt is presztízsről, pénzről (=hatalomról) volt szó. Talán hatalom a jobbik értelemben, de akadtak kevésbé dicséretes példák…

Ideje, hogy véget vessünk a háborúnak!  



Vagy pozitívan megfogalmazva: a béke kultúrájáért! Ez volt a jelmondata a hágai békekonferenciának.
Páran szerettünk volna Hágába utazni, de ahogyan megtudtuk az árakat, elment a kedvünk az utazástól és a kajatai standtól. Ezt nem lehetett olyan olcsón megúszni, mint Graz esetében. Személy szerint pedig tavaly befizettem a több mint 30 ezres részvételi díjat, ami koszt és szállás nélkül értendő. Már csak ezért útra is indultam májusban, hogy el ne vesszen ez a rengeteg pénz. Kalandos úton, de biztonságban oda és vissza is jutottam és egyedülálló tapasztalatokkal meggazdagodva hazatértem. Közben egy fillért sem költöttem, nem is volt nálam, mivel akkor már az egész pénzem ráment a „vásárra”.
Emlékezzünk: pontosan 100 éve Hágában szervezték meg a világtörténelem első tanácskozását, ahol a méltóságok nem egy adott háborúnak vetettek véget, hanem arról tárgyaltak, miképpen lehetne véget vetni minden háborúnak. Hágában a világbéke alapjait akartak lerakni. Ennek gyümölcse volt a Népek Szövetsége is, az ENSZ elődje. Ahogy ismeretes, az igyekezet kudarcba, illetve két világháborúba fulladt. Viszont a nemzetközi összefogás nélkül, az emberi jogok kihirdetése nélkül még véresebbnek és kegyetlenebbnek „sikerült” volna a 20. század – tehát mégis akadtak eredmények, következményei voltak a történelmi hágai konferenciának.
Ugyanezt remélnek az idei nagy béketalálkozó rendezői. Felismertük: a néhány érzékelhető eredmény ellenére még messze járunk a céltól. Annak érdekében, hogy a következő században jobban haladjunk a tartós béke irányába, most meg kell, hogy tegyük a megfelelő erőfeszítések, meg kell hozni a helyes döntéseket. Mivel időközben az ENSZ és a kormányok felismerték, hogy a civil társadalom nélkül nemigen jutnak egyről kettőre, arra a találkozó a világ minden tájáról meghívták a civil szervezeteket és az aktivistákat. Meghökkentő, amit saját bőrünkön is tapasztaltunk: aki a szegényebb országokból származik, csak akkor jutott el, ha szervezete megengedheti magának, vagy pedig kapcsolatok révén. Viszont aki legalább hozzáfér a kommunikációs eszközökhöz, főleg az internethez, az így is bőséges anyaghoz, szükség esetén emberi kapcsolatokhoz is juthat.
Kormányszintű megemlékezést is rendeztek, viszont Hágában a szereplők a kormányzati képviselők mellett azok voltak, akiknek szívügye a béke kultúrája és az igazságosság. Sajnos magyarok nemigen voltak kint – egyetlen magyar fiúról hallottam, aki valamilyen gyanús szervezet (szekta?) színeiben járt ott. Ahhoz képest, hogy még távoli országokból több száz fős delegációk érkeztek, főleg pedig térségünk történelmi terheit és a benne rejlő veszélyeket láttán, ezt elgondolkoztatónak tartom. Az egyik válasz erre a látszólagos közönyre az lehet, hogy az egyik központi szándékunkat jövőre komolyabban vegyük: hívjuk meg szlovák, román, ukrán, délszláv és egyéb külföldi ismerőseinket az egyik kajatai találkozóra, hogy ezek tényleg nemzetközivé váljanak. Ahol ez nem lehetséges – de nem csak ott – helyben tegyünk meg, amit lehet a megbékélés érdekében. A jugoszláviai tragédia Hágára is vetette árnyékát, de még Romániából sem érkeznek a minap biztató jelek – amennyiben viszont „elmarad a csoda” és a múlt erői ismét hatalomra kerülnek, akkor csak kezdődik a munkánk. Most még van időnk, és akkor is lesz időnk - kajata mindig időszerű. A párbeszédre sosem késő, viszont amikor már a fegyverek beszélnek, vagy ha egyfajta hidegháború zajlik, akkor másképpen, más eszközökkel kell beszélni, hogy értsünk szót. Miután Ausztráliából visszatértem, az első újságcikkem arról szólt, hogy a rövid szlovéniai háború alatt a lakóságban miképpen érvényesült a józan emberi gondolkodás és cselekvés. Akkor még az osztrák-jugoszláv határátkelőket is romba lőtték, igaz hogy a sors kedvezett a szlovénoknak, de a jugoszláv hadsereg ott nemcsak határozott ellenállásba ütközött, hanem a béke egy magasabb rendű kultúrájába, mint lejjebb a Balkánon. Ott a néhány elvetemült szélsőségesnek sikerült megoszlatniuk és szembe állítaniuk az egész társadalmat.

Találkoztam D. Tutu érsekkel – nyerő, derűs, karizmatikus személyiség – és még két Nobel díjassal. (Bevallom, nevüket elfelejtettem, egyik Bolíviából való, a másik annak a kelet-tímori katolikus püspöknek a társa, a minap is a hírekben voltak. Arcuk, üzenetük eleven áll előttem.) Találkoztam néhány lelkes fiatallal, kinek az arca és üzenete ugyanannyira élénken áll előttem. A fontoskodó aktivistákon és önjelölt „béke-harcosokon” inkább átnéztem, az igazi emberek érdekeltek, akik talán felismerték: néha nem elég csupán helyesen élni, néha szót kell emelni, cselekedni kell, akár jelképesen, akár sokan, hogy a hatalmasok és azoknak kiszolgálói fel is fogjanak az üzenetet. Rám a legmélyebb hatással bírt egy egészen „klaszszikus” téma - a hirosimai képek. Szót is váltottam az egyik fényképésszel, aki egész életén át dokumentálja az akkori robbantások következményeit. Rendkívül nagy benyomást hagytak bennem a filmek is. Színvonaluk nagyon különböző volt, de mindegyik révén emberek életébe szagolhattam bele, emberek mint Te és én, mindennapi hősök. Itt is, néhány rendezőt és szereplőt személyesen ismerhettem meg, ott mászkált élőben, aki csak el tudott jönni. Be is mutatták műveiket, kérdéseket megválaszoltak. Ez aztán mozi volt! Az egyik legklasszabb film belgrádi rendezője a percre, kalandos úton befutott, megvan a címe. Persze tele írhatnék három egész követet élményekkel, tanulságokkal, benyomásokkal. Beszámolhatnék információs rendezvényekről, vitákról, szerepjátékokról, sőt valóságos tanfolyamokat kínáltak, és sok, sok kultúrát. A legjobban éreztem magam kint, a Peace Camp-ben. Ott százvalahányan ingyenesen sátorozhattunk, csórók, románok, finnek, ázsiaiak, helybeliek... A szomszédos sportklubban ingyenesen engedték, hogy hidegen lezuhanyozzunk. Egyvalaki megszabadult egy teherkocsinyi faraklapjától, ezeket folyamatosan elégettük. Ott csend is akadt, jó együttlét. A kaja is olcsó volt és egészséges, elhozott elemózsiámat egy cseh származású punk leányzó egészítette ki maradékokkal, mosogatás fejében. Úgy szerettem azt a punk és alternatív társaságot, csak egyvalami idegesített – a következő szóváltás talán rámutat a lényegre: „István, úgy érzed-e, hogy elhoznál egy vödör vizet?” – „Figyelj ide, egyáltalán nem úgy érzek, de add már ide azt a vödröt.”

Csönd-és-vásár  



Ez is egy regény, és az idén éppen elég időt vesztettem(?) már vele. Ezért most nem sokat szeretnék róla beszélni, akit jobban érdekel, az internetes hálószemen beszámolót talál. (Aki nem fér hozzá, kérésre elküldöm.) Bizonyos értelem megérte, tapasztalat volt. Még azt is merem mondani, van jövője. Csak bizonytalan, vajon már jövőre, elképzelés szerint. Már csak azért, mert – amennyire fontos is a pályakezdők megsegítése – a közösséget előnybe kell részesítenem, a „vásár” ezzel szemben csak egyfajta mellékvágány. Amennyiben viszont lesz folytatása, a közösségiek segíthetnek benne. Számomra feltétel, hogy lesz költségvetés és hogy más valaki félállásban vállalja a titkárságot. Ilyenkor én is besegítenék, de úgy mint az idén nem mehet, mert nem jutok egyről-kettőre az időmmel. Feltornyosulnak a jelen és a jövő évi feladatok. Amennyiben lesz folytatása, két felállás képzelhető e alapvetőenl: a „hivatalos”, a nyugatban bevált „student fair” mintáján, s az „alternatív magyaros”, amely esetében messzemenően a civiltársadalomra és önkéntesekre támaszkodnánk. Persze rokonszenvesebb a második megoldás, de járható útnak tartanám egyfajta középes megoldást is.

March of the Americas  



Miközben mi itt nyugat felől várjuk az üdvösséget, vagy esetleg már egyfajta tompa érzés veszi hatalmát gyomrunk felett, ha az EU tagságra gondolunk: Észak-Amerikában folyik a társadalom elszakadása, a szegénység rohamosan terjed és elképesztő méreteket ölt. Ezért több százan útra keltek, a fővárosból New Yorkba az ENSZ székhelye elé menetelnek. Minden megállónál beszámolókat, hangversenyeket, tüntetéseket szerveznek. Főbb üzenetük: nincs tartós béke igazságosság nélkül. Gondolatban nyugodtan el is kísérhetitek őket, a hálón minden napról képes beszámolót találsz. Nem árt tudni róla, nehogy meglepetésszerűen érjenek a fejlemények.
Elkezdődött a 2-20 ezres akció, a jövő évi találkozók és aktivitások szervezése. Kapcsolj bele, ötleteiddel, személyes tervezéseddel!

Ég nyomában járjatok!
Sok szeretettel,
-ban István testvéretek

 FEL

 Apró hírek, idézetek

„Diszkréten és alázatosan, mintegy koldusként áll [az Isten] az emberi szabadsággal szemben.”
Henri Boulad Jel. 3,20-hoz
„A biciklizés (vagyis többnyire a fizikai mozgás, továbbá a természetet ill. a környezetet kímélő utazások) következtében, életévek számában elérhető nyereség 20-szor nagyobb, mint amennyi életév elveszik a biciklis balesetek következtében.”
KEROSZ Bringa Hírek 2/99
"A [katolikus-evangélikus] közös nyilatkozat konszenzus kifejezése, melyre minden erősség és gyengeség ragad, amely természeténél fogva a konszenzus velejárója”, nyilatkozik Ekkehardt Müller, az Adventista Egyház Bibliai Tanulmányok Intézetének h. igazgatója. „Néhány szempontban figyelemre méltó előrehaladás történt, mások szerint még mindig éreződnek a különbségek, például a bűn fogalmát illetően. Néhányat a továbbá is fennálló különbségek közül nyíltan vallják. Néhány esetben pedig úgy tűnik, hogy csupán szavak jelentését újra határozták meg, például az érdemszerző cselekedet fogalmát. Más kérdések szóba sem kerültek, mint a máriológia, a búcsú és más olyan tanok, amelyek jelentősséggel bírnak, a hit általi megigazulás értelmezését nézve. A jövőben kiderül majd, vajon a jelen közös nyilatkozat miképpen segíti alakítani nem csak a két hitközösség teológiai gondolkodását, hanem hitbeli gyakorlatát is.”
Adventist News Network
EURÓPAI MAGYARSÁG – MAGYAR EURÓPAISÁG című konferenciára hív a Faludi Ferenc Akadémia, az OCIPE és a Távlatok a Millennium alkalmából.
Ideje: 1999. novem-ber 19–20. (pénteken 14 óra 30-tól).
Helye: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Államtudományi Kar díszterme
(Budapest VIII., Szentkirályi u. 28–30.)
A programot kérésre elküldjük.

Az Emmanuel közösség házaspárok számára rendezik összejöveteleket, a francia AMOUR et VÉRITÉ mintájára. Célja a házaspárok és a család emberi és lelki fejlődésének támogatása. A tematika az Egyház tanítására és a modern élet problémáival küzdő családok tapasztalataira támaszkodik.
Három közös hétvége házaspároknak:
1999. október 30-31., 1999. november 27-28., 2000. január 15-16.
Jelentkezés és felvilágosítás: Herbert László & Dóra, 1123. Bp., Csörsz u. 1. Tel: 212-56-13.

A Dohány utcai zsinagóga kántorának előadása a zsidó liturgiáról november 8-án. Információ: Csikor Ferenc KÖD (Keresztény Ökumenikus Diákegyesület) tel.: 209-42-52, email: csikor@cs.elte.hu

Első Magyar Web Verseny

Az idei Európai Keresztény Internet Konferencia után, valamint a tavalyi ígéretes kezdet után hazánkban újra találkozunk, ez alkalommal szűkebb körű szakmai tanácskozásra kerül sor kb. 40 résztvevővel. Jövőre újra nagyobb létszámú hazai találkozót szeretnénk szervezni. Aki viszont kiváncsi a most november 13-i tanácskozás eredményei iránt, érdeklődhet István testvérnél, vagy a szervezőknél, illetve természetesen az interneten is (lásd kajata honlap).

Október 17-én a Tiszai túratábor jól összerázott csapata Budapesten utótalálkozót tartott. A jövőre minden nyitott – Dél-Amerikáig és Ausztráliáig minden lehetőség került szóba, az idén viszont közös szilveszterezésre gondolnak.

Megköszönöm Remo bácsinak és Péternek a többnapos tavaszi segítséget, a lelkes munkát, illetve az egyedi kútfoglalatot. Köszöntöm minden egyes, „vásár” körüli segítőt, tippadót stb., kiváltképpen azokat, akik élesben és utolsó percben segítettek, eljöttek, vagy szükség esetén segítettek volna.

  FEL
„Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll,
mindent átjár és mindenben benne van!” Ef. 4,6
Ökumenikus Ifjúsági Találkozó Nagyszőlősön

1998. december 28-30-ig hatodik alkalommal került megrendezésre a nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában Kárpátalja görög-, római katolikus és református ifjúsága számára a Kárpátaljai Ökumenikus Ifjúsági Találkozó.

A fiatalok hétfő déltől folyamatosan érkeztek. A találkozó elején Tihamér atya, aki a rendezvény házigazdája ismertette a programot. A résztvevőket tíz kiscsoportra osztották.

Az első feladat nagyon érdekes volt és jól sikerült. Minden kiscsoportnak meg kellett jeleníteni A tékozló fiú történetét különböző műfajokban. Csak egy-kettőt szeretnék felsorolni pantomim, vers, mese, reklám, a szomszédok szemszögéből. A kiscsoportok majdnem két órát kaptak a kidolgozásra. A döcögős kezdet után a csoportok egészen jó jeleneteket adtak elő. Az esti imaáhítatot a Magyarországról érkezett angolkisasszonyok Judit és Anna nővér kisérték gitárral. A közös áhítat után még egyéni imádságra is lehetőség volt.

Reggel a napunkat istentisztelettel és szentmisével kezdtük. A reggeli után következett az első előadás. Az előadó Juhász János római katolikus atya volt. Az atya szólt az emberekben uralkodó káoszról, és arról, hogy az emberen mennyire úrrá tud lenni a bűn. A kiscsoportos megbeszéléseken, a hallott dolgokat beszéltük meg.

Ebéd után a résztvevőknek meglepetésben volt részük. Minden csoport kapott nagyszőlősi címeket, ahol általában idős, özvegyek éltek és nekik kellett egy-egy ajándékcsomagot elvinni. Az idős emberek fényképeiket mutogatták az ajándékozóknak, elmondták gondjaikat és mindennapi gondjaikat. Az egyik nénitől megkérdezték, hogy egyedül lakik-e, amire ő azt felelte, hogy nem, mert vele van az Isten.

A délutáni előadó Levcsenkó Róbert görög katolikus atya volt, aki a Szentháromság titkainak a megértésében mélyítette el a résztvevőket. Majd ismét kiscsoportos beszélgetés következett. Minden kiscsoportnak fel kellett készülnie egy-egy hálaadó imádsággal.

Vacsora előtt került sor a fórumra is, ahol a résztvevők kérdéseket tehettek fel az ott lévő nővéreknek és atyáknak. Az ő vallomásaik a hivatásukról szóltak. Azt hiszem, ezek a vallomások mindenkit elmélyítettek hivatástudatukban.

Az esti imaórát az angolkisasszonyok tartották, valamint a Franciaországból érkezett klarissza apátnő. Minden kiscsoport elolvasta a saját kis imáját és közöttük taizé-i énekeket énekeltünk. Az áhítatot Majnek Antal püspök atya áldása zárta.

Utolsó napunkat is istentisztelettel és szentmisével kezdtük. A befejező előadást Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök úr tartotta. Az előadó a párválasztásról beszélt. Az előadás után minden csoport külön-külön kiértékelte a találkozót, majd a nagy előadói fórumon a részvevők előtt is elmondták a küldöttek a kiértékelést.

A hallott vélemények alapján úgy gondolom, hogy megérte megrendezni és elmenni a találkozóra. Szerintem mindenki bőven meríthetett az előadásokból és a kiscsoportos megbeszélésekből. Sikerült talán életre szóló barátságokat is kötni.

Jó volt azt érezni, hogy mi Krisztushívők mennyire egyek tudunk lenni a hitben, a reményben, a szeretetben és természetesen az imában. Adja Isten, hogy minél több ilyen találkozó legyen nem csak Kárpátalján, hanem az egész világon.

Mikulyák László, Técső-Szeged (ferencesek)
 
FEL

L e v é l     a z    é l e t    f á j á r ó l  :

Felhívás az egységre
„Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz
a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben.
Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a Test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól.
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja,
aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van."
Szt. Pál apostol az Efezusiaknak írt levele, 4,1-6
 
Ámulatban állunk az egyik legkomolyabb intés előtt, amely adatott nekünk a Nagy Jubileum küszöbén, az Atya évében. A szavak súlyosan egyértelműek. Pál dióhelyben elmondja hivatásunk lényegét, kajata lényegét. Szt. Pál nem Matula bácsi, itt viszont majdnem annyira sűrű, mint a balatoni csónakos. Megmondta nekünk: Kérlek titeket…, igyekezzetek! Fogoly vagyok, rátok a sor…Fogoly az Úrban – a damaszkusi út óta, most pedig Róma „vendégeként”. Sorsa megpecsételődött. Kéri tőlünk, hogy mi is méltónak bizonyuljunk az Úr fogságára. Arra a hivatásra, melynek százféle, ezerféle arca van, mint ahogyan maga az Úr Jézust és az Istenszülőt száz és ezer módon ábrázoljuk, de egy a lényege, egy a célja, az iránya. Kaptuk, nem érdemeltük ki. Teljes odaadást, teljességet, teljes személyiségünket igényel. Alázatosság, szelídség, türelem, … legfőképpen pedig szeretet. Ahogyan Isten szeretett minket, úgy szeressétek egymást, hogy a világ tudja meg, kinek a tanítványai vagytok, melyik Testhez tartóztok, kicsoda Lélek fiai vagytok.

A központi felismerést: egy az Isten, mindenkinek Atyja megelőzi az intés lényege: viseljétek egymást szeretettel. A helyes felismeréshez, Isten felismeréséhez szükséges, hogy a szeretetben legyünk meggyökerezve és megalapozva. Hit, remény, és szeretet között nagy az átfedés, egy a forrása, s célja mind a háromnak, a szeretet pedig a legnagyobb, maga az ősi Forrás. Szerető mennyei Atyánk van.

Pál apostol nem azt mondja: ti mind egyformán gondolkodjatok és viselkedjetek. Azt mondja: egységesen gondolkodjatok, tartsátok meg a lelki egységet. Egy Testben gondolkodjatok, kinek a Feje maga az Úr. Ehhez alázatosság kell, szelídség, türelem – modern társadalmunkban nem éppen a három legnépszerűbb minőség. Viszont szükségesek ezek ahhoz, hogy túljussunk az elszigetelődésen, a gőgön, a csalóka érzésen. („Úgy érzem-e, hogy ma szeretettel viseljek anyósomat, hogy a tehetetlen, alkoholista szomszéd vizesvödrét és szaros bilijét hordjam?”)

Hitünkben remény van, amely szereteten alapszik. Egyetlen alap van, amely átjárja a mindenséget. Ezt felismerni a lehető legtermészetesebb dolog, ugyanakkor a lehető legnagyobb teljesítmény, amelyre ember képes. Attól ember az ember, hogy magán kívül valami mást, Valaki mást ismer, elismer, számol Vele. Ahol hiányzik ez a szívbeli ismeret, ott állati egy széthúzás uralkodik. Ott a gyöngyöket szétszórják a disznók elé és mulandó értékek felhalmozásával eljátsszák a maradandó kincseket, eltöltik a drága időt hatalom megszerzésével és megvédésével egy állati, ösztönös szinten. Ahelyett, hogy az egységgel törődnének, zavaros vizekben halásznak, sőt egymás orra elől elveszik a másik halát. Arra a magatartásra késztetik még a szolgáit is, ahelyett, hogy minél több emberrel osztanák meg ismereteiket, hogy önmagukat is fenntartva nekik és egymásnak dolgozzanak.

Az isteni béke: teljesség, egység. Ebből táplálkozik a hitünk, amely életünk alapját képezi. Maga az Istent ember nem látott, nem ismerheti ki – de nézzük csak mind azt, amit áthatja, amin fölött áll, amiben van, keze, elméje nyomait. Az a béke lesz tartós, amelyet ez a Mindenség betölti és tartja össze.

FEL
Az új évezred küszöbén, köszönjük Neked isteni Kisded,
hogy eljöttél a földre, hogy felszítsad minden ember szívében a szeretet tüzét.
És hogy megtaníts mindenkit szeretni.
Kérünk, segíts felismernünk a másikban a testvért, hogy alázattal elismerjük saját gyengeségeinket és mennyei Atyánk akaratát teljesítve, egységben építhessünk egy szebb és boldogabb világot. Ámen!
(a nagyszőlősi ökumenikus találkozó egyik kiscsoportjának imája)
Az imasarokhoz

Vissza a kezdő oldalhoz
Vissza az aktuális számhoz