Adjon Isten, hogy sokáig már ne hiányozzon életünkből ez a drága, egyszínű “színfolt”, a nagybetűs Életnek ez a kis hírnöke.

Aki internet hozzáféréssel rendelkezik, nem kellett egészen hiányolnia akkor sem, amikor szünetelt. Az előző, 1-es szám drótpostás kiadása a nyár elején már megjelent, és aki felkereste honlapunkat, a régi számok közt is böngészhetett. Pásztor Miklós segítségével a Magyar Katolikus Püspöki Kar szerverén, “kajata@kereszteny.hu” címen levelező lista indulhatott – bár egyelőre ebben csak tükröződik társaságunk szenderegő állapota. Ez a két szám többnyire csak a kis címlistának jár (szűkebb baráti kör, illetve aki valaha hozzájárult valamit a követ költségeihez). Meghívom minden kedves olvasót, aki az internethez hozzáfér:
1. Rendelje meg a “kajata@matavnet.hu” címen a követ drótpostás változatát – a másolt, v. nyomtatott kiadás helyett (de akár mellette is, ha például közösségben használjátok, vagy tovább szoktad adni).
2. Aki egy általános beszélgető fórumon szeretne részt venni, ahol az egység keresése áll a középpontban, igazságban és szeretetben: jelentkezzen a “kajata@matavnet.hu” címen a Fórumra, vagy feliratkozzon a communio.hcbc.hu/ mailman/listinfo/kajata címen (angolul). “Levelező listánk kettős célt szolgál: egyrészt az évközi kapcsolattartást szol-gálja, és a baráti körünkhöz kapcsolódó (kis)közösségek és lelkiségi mozgalmak közérdekű híreit tehetik közre. Másrészt testvéri légkörben szabadon beszélgethetünk Istenről és a világról. ... Egyik mottónkat ajánlom figyelmedbe: a lehető legnagyobb nyitottság a lehető legnagy-obb elkötelezettség mellett. – Ez a lista kiváltképpen azoké, akiknek szívügye a keresztények közötti egység.”

Ezekről a lehetőségekről nyugodtan szól-hattok körülöttetek is – újra elfogadom a követ “előfizetéseket”, készülünk egy új sorozattal (a rendek és lelkiségi közösségek bemutatása), valamint az internetes lista is lassan betölthetné rendeltetését.

ok hírt ismét ki kellett dobnom, mert július óta gyűjtöttem őket, és azóta sem sikerült nyugodtan leülve a követet szerkeszteni. Most sincs éppen nyugalmam, és szívből elnézést kérek Tőletek, hogy a hiányos magyarságomat nem kijavítatom senkivel. Ilyenek a körülmények – szeretném remélni, hogy nem sokáig már. Az elmúlt évi dolgokról már beszámoltam, de ez a nyár is csak úgy átsuhant rajtunk, különösen augusztus óta. Az üzlet aránylag jól megy, de a közel 100 fordító és egyéb gondok annyira lekötnek, hogy fordításhoz (=pénzkereséshez) és levelezéshez csak éjszaka jut idő. Akkor pedig aludni is kell(ene). Később betegség és egy baleset is sújtott, amit még csak félig kihevertem. Az új munkatársak felvétele enyhítést ígér, de először őket is be kell tanítani, ami átmenetileg inkább pluszterhet jelent.

Örvendetes, hogy annyi üzleti lehetőségünk akad, és hogy megkísérelhetjük a gazdasági életbe átültetni a közösségi elveket. Egyelőre viszont a kTeam is csecsemő stádiumában van, és sok gondozást igényel, bár szinte rohamos fejlődésről beszélhetünk. Egyrészt mindezt össze is kell tartani és harmonikusan fejleszteni, másrészt úgy vagyunk vele, mint a számítógéppel, mely immár 10 éve mindennapjaink része – az út legnagyobb szakasza még előttünk van. Mi lesz 50, 100 év múlva a számítógéppel és a kTeam-mel, feltéve, hogy tovább élünk ezen a világon? Mekkora fejlődés várható még! Tudunk-e élni a felkínálkozó lehetőségekkel?

Az üzlet menete miatt nagyon időszerűvé és szükségessé vált az egész honlap rendszerünk átalakítása. Muszáj gondoskodni egy profi megjelenítésről, és abba integráljuk majd a készülő kTeam online adatbázis és adminisztrációs rendszerét is (egyfajta önkiszolgáló bolt partnereink részére). Nagyon örülnék neki, ha a közösségi oldalakat egy kis élettel és aktualitással lehetne feltölteni – ha a honlap átalakítása egybe esne körünk felébredésével. Micsoda szép tanúságtétel volna ez! Talán valaki megszánja egyet-egyet a korábban összehordott, de javarészben soha ki sem próbált ötletek közül? “Az Út”, nyári turnusok, falulátogatások, “témás” találkozók? Vagy a Csönd-és-vásár II. kiadása? (Ez utóbbitól tartok, mert már akkor is tudtam, hogy kilóg a közösség feladatkörén, és tapasztaltam, mennyire leköti az erőket. Viszont igazán jó és rokonszenves ötlet, kár lenne érte. Ha az alapvető feltételek összejönnek, elég akár egy teljes állású szervező titkár, vagy 1-2 elkötelezett polgári szolgálatos a megszervezéséhez.)

Tudom, rajtam kívül többé-kevésbé mindenki hasonló gondokkal küszködik, főleg a megélhetési hajsza és az állandó időzavar miatt. Nem lehet-e kicsit meg-állítani ezt a mókuskereket? Ha igazán akarjuk, megtalálhatjuk a módot a családi és közösségi élet ápolásához, a néhány perc csúcsminőségű Élet élvezetéhez, s meg fogjuk találni a módot kajata éltetéséhez és újra élesztéséhez is.

Nem szeretek magamnak prédikálni, inkább csak arról, amiben aránylag biztos vagyok. Most “kiprédikáltam” a gyenge pontomat. Nem szántam elég időt a közösségnek, túlságosan az üzletnek éltem, és talán nem kerestem időben segítő partnereket.

Rabszolga azonban nem leszek – nem maradok, segítsen az Isten, mégpedig Rajtatok keresztül is. Ne maradjon üres ábrándozás a követ számára a 2-20ezres olvasótábor víziója sem – hogy lényegében a kárpát-medence minden településére és közösségébe eljusson.

Fogadjátok hát szeretettel a mostani követet, érdekes hírek és idézetek csokrával, valamint az Élet vizének néhány cseppjével, szentírásos elmél-kedés és imádság alakjában.

 
Vagyok és maradok X-ban

a régi-új István testvéretek

“…a megoldás tálibügyben - keresztény lelkület szerint - nem a fegyver, hanem az iszlám nagyobb szeretete lenne. Én nem szeretem a muzulmánokat. Ezt abból gondolom, hogy szinte semmit nem tudok róluk. A szeretet meg a legerősebb megismerési forma.”

“Református környezetben, meglehetősen zárt világban nevelkedtem. Szerettem volna többet tudni a családon és iskolán kívüli életről, ezért mentem el munkásnak. Nincs ebben semmi különös, mások is megtették. A diósgyőri gépgyárban fantasztikusan jó társaságba kerültem. Cigányokkal, prostituáltakkal dolgoztam együtt, rajtam kívül mindenki büntetett előéletű volt. Összetartás és szolidaritás jellemezte ezeket az embereket. Más társadalmi csoportokban azóta sem tapasztaltam hasonlót. A félig írástudatlan, börtönviselt munkásoktól több szeretetet kaptam, mint némelyik diplomával büszkélkedő értelmiségi ismerősömtől.”

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára közölte: az FKGP nem kérte, hogy templomi könyörgést tarthasson, így a testület lehetőséget sem adhatott ilyen szertartásra. G. Nagyné Maczó Ágnes ezt cáfolandó, úgy nyilatkozott: minden papnak ismételten felkérést küldenek az imádságos nap megtartására, s tőlük csupán a Szózat, a földért könyörgés és a Nagyboldogasszony ének elhangzását kérik. – Tiltakozunk a vallás napi politikai célokra való felhasználása ellen! (Ezzel nem jóváhagyva a föld bármi nemű kiárusítása sem. Régen rossz, ha magyar gazemberek kezébe kerül a föld, vagy akár a gazdaság meghatározó részei. Neveket felesleges emlegetni – ezen még templomrenoválási akciók sem tudnak szépítgetni.)

“…nagyon sokan élnek még hazánkban nyomorban, szenved-nek el akár nap mint nap igazságtalanságokat, élnek át nehezen földolgozható kudarcokat. De nincsenek olyan körülmények, amelyek bárkit is fölmentenének személyes döntésük felelősségének terhe alól. Vegyék észre: a MIÉP - bűnbakokat megjelölve - csak indulatokat szít, gyűlölködést teremt: nincs megoldási javaslata egyetlen súlyos társadalmi gondunkra sem! Valamennyiünk meggyalázásán, lealacsonyításán kívül ugyan mi várható tőle?!
Könnyebb volna eligazodni, ha a nemzetromboló ordas eszmék kereszténységre hivatkozó képviselőit a legnagyobb egyházak felelős személyiségei nem bátorítanák - elsősorban cinkos hallgatással, olykor tettekkel is. Pedig senki sem lehet egyszerre a krisztusi szeretet és az újkori barbárság hirdetője! A hívő katolikusok útmutatásra lelhetnek II. János Pál pápának a gyűlölködő rasszizmus és a kereszténység viszonyáról mondott szavaiban. A reformátusoknak segíthet a Hegedűs Lórántra vonatkozó, jócskán megkésett, de legalább egyértelmű zsinati határozat. …”

A zárónyilatkozat egyebek között megfogalmazta: "Ahhoz, hogy hittanoktatásunk ökumenikus szellemben folyjék, ismernünk kell saját vallásunkat és egymásét is. Éles, tisztán megrajzolt határvonalak nélkül, más felekezetek pontos ismerete nélkül lehetetlen az egymáshoz való közeledés. Két - újszerűnek tűnő és gyakorlatban megvalósítható - gondolat vetődött fel. Az egyik az, hogy a hit-tankönyvekben a másik felekezet-ről szóló anyagrészt a másik felekezet segítségével állítsuk össze. A másik: hittanosaink kölcsönösen részt vehetnének egy-egy alkalommal egymás istentiszteletén, és így szerezhetnének saját tapasztalatot arról, hogy mi történik a katolikus szentmisén és liturgián, a református, az evangélikus, a baptista vagy a metodista istentiszteleteken." – Nemde ismerősnek hangzik? “kajata” helyben?

“Az emberré válás útja okvetlenül a kétségbeesésben végződik, azzal a beismeréssel, hogy olyan nincs, mint az erény maradéktalan megvalósítása, nincs feltétlen engedelmesség, nincs illedelmes szolgálata az igazságnak, amely elérhetetlen – maga a jóság teljesíthetetlen. Ez a kétségbeesés pedig vagy a megsemmisülésbe vezet, vagy a szellem harmadik birodalmához, egy törvényen és az erkölcsön túli állapot megtapasztalásához, a kegyelem és a megváltás állapotához, egy újfajta, magasabb felelőtlenséghez – röviden a hithez.”

St. Lucia egy karibi állam, mely jelentős drogfogyasztási problémával szembesül. Egyházai az új tanév elején a kormány kérésére egyesültek a drog elleni harcban, és éves programban megegyeztek. A kormány drogellenes bizottságának elnöke, Clement Edward hívő adventista. Ő kezdeményezte a felekezetközi összefogást, annak érdekében, hogy “egységes megközelítésben, hatékonyan válaszoljunk a kihívásra, ahelyett, hogy mindenki saját agendáját kövesse.” Az egyházi megközelítés első sorban a nevelésen épül, s az ifjúsági hittancsoportokon kívül a cserkészetre is tér ki. Az aprólékos nevelési munka ugyanúgy része, mint a figyelmet keltő, nemzeti felvonulások, illetve az országot átszelelő gyaloglások. Charles azt is javasolta, hogy a kormány száműzze hivatalos alkalmaiból az alkohol fogyasztását. Szerinte “sükséges, hogy példát mutassunk.” A szigetország lakossága 160.000.

Erőszakmentes konfliktmegoldás

Jelen levél az ENSZ főtitkárának volt címezve, nyár elején. Nem információként közlöm csupán, hanem mindannyiunk címzettként érezhetjük magunkat, ki-ki a maga helyzetében, és közösen (Trianon, Balkán).

Amikor fegyvertelen civilek egyre inkább áldozatul esnek a háborúnak, a világnak arra van szüksége, hogy az összetűzéseket másféleképpen oldják meg. Szükséges, hogy szilárdan elkötelezzük magunkat gyengébb embertársainkat, s hogy a biztonsági erőfeszítések során maguk az emberekkel törődjünk. Kiképzett és fegyelmezett civilek erőszakmentes stratégiákba foghatnak annak érdekében, hogy óvjuk meg az embereket és teremtsük az erőszakos konfliktusok békés úton történő megoldásának a módját.

Szeretném felhívni arra, hogy velem együtt támogassa egy fontos javaslatot, mégpedig egy világszerte működő, erőszakmentes békefenntartó erő fennállítását. A Globális Erőszakmentes Békefenntartók civileket mozgósít, akik kellő kiképzés után a konfliktusövezetekbe kiszállnak. Ott fegyelmezett módon erőszakmentes stratégiákat követnek, hogy megelőzzék a halált, a rombolást és hogy segítsenek szavatolni az emberi jogokat.

A javaslat az 1999 tavaszi Hágai Békefelhívásból származik, ahol az egyik programbeszédet tartottam. Elmúlt májusban pedig a civil szervezetek Millenniumi Fórumon az ENSZ székhelyén elkötelezte magát a Globális Erőszakmentes Békefenntartó ügye mellett, hivatalos javaslattétel formájában, ami az ENSZ Millenniumi Csúcstalálkozóján is bemutatásra kerül.
…
Hálás lennék, ha Ön is támogatná ezt a javaslatot.

Sheik Hasina, Banglades miniszterelnök asszonya

Fulbert Steffensky hamburgi teológus az Imprimatur című folyóiratban keresztény tanácsokkal kívánta segíteni imaéletünket. Ilyesféleképp:

1. Határozzuk el magunkat, hogy újra kezdjük az imádkozás tanulását.
Szerény elhatározásunk arra is szorítkozhat, hogy estenként például egy zsoltárt vagy egy imakönyvben talált esti imát mondunk. Vagy a Szentírásból néhány percig olvassunk és gondoljuk át.

2. Legyen ennek az imának megállapított ideje. Esetleg valamihez kötött ideje.

3. Legyen megszokott helye, illetve testhelyzete. Ne lefekvés után az ágyban.

4. Ne attól tegyük függővé az imánkat, hogy van-e rá időnk!

5. Az imát ne tekintsd lelki fürdőnek. Az ima sokszor jóleső, de máskor munka. Sőt, néha unalmas és száraz.

6. Légy halas Istennek, ha elhatározásodhoz sikerült - meg ha kis hibával is - hűnek maradnod.

7. Az ima és elmélkedés nem napunk, életünk, munkánk átgondolása. Az más. Az ima csendes ráfigyelés Istenre. A Szentírás egy mondatán, a zsoltár egyik költői képen keresztül. Istenre csodálkozni örömünkké válik.

8. Ami imádságod során megtetszik, írd ki utána a Szentírásból és tanuld meg kívülről. Napközben villamoson, buszon, a volánnál jusson eszedbe.

9. Ha sehogy se megy az ima egyik nap, akkor se fordítsd másra szokott idejét. Ha egyébre nem telik, legalább legyél nyugodt, csendes.

10. Ne légy türelmetlen magaddal szemben sem. Erőszakkal nem lehet imádkozni.

11. Soha se felejtsd Szent Pál szavat: "Gyöngeségünkben segítségünkre van a Lelek is, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lelek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal." (Róm 8,26)

Uram, taníts imádkozni engem, kései tanítványod,
ahogy barátaidat tanítottál,
és értük fohászkodtál a fájdalom kertjében.

Éltető Lélek, erősíts fel szívem sóhaját!
Rászorulok segítségedre saját gyöngeségemben,
ezért nem szégyellem bátran eléd lépni kérésemmel.

Mennyei Atyánk, Fiad Lelkében fordulunk Hozzád
és gyermekeidnek valljuk magunkat.

Szentháromság, légy oltalmam és boldogságom!