kajatai követ


Vissza a kezdõ laphoz

Kéthavi hírek és meditációk Füzérkajatáról:

a harmadik évfolyam ötödik száma, A.D. 1998.  õsz - ádvent 1998/5
Hírek
Sorozat
Levél az Élet fájáról
Ima
Kedves Barátaink!

Bonyolult világban élünk, bonyolult törvényekkel. Azok, akik tegnap a jövõ és a remény zálogaként a színpadra léptek, holnap már bele is buknak - pont azokba a törvényes rendelkezésekbe, amelyeknek hivatottak érvényt szerezni. Akit ma sikerként ünnepelnek, holnap már leváltják és a „napraforgó-fejek" másfelé lesnek. Mi, akik azt hittük, hogy kezünkben-fejünkben a válasz, gyakran szégyent és kudarcot vallunk. Ami viszont javunkra van, mert: mi mindenbõl tanulni lehet! Int a Megváltó: nélkülem, egyedül nem tehettek semmit. Ismerjétek fel a valódi erõforrásokat. Ismerjétek el, hogy bûnbõl meg kell térni.

Nem azt mondom, hogy csak rossz irányba haladnak dolgok. Ennél jóval összetettebb a helyzet. Azt állítom, hogy sok tekintetben labilisnak és bizonytalannak látszik a fejlõdés. A „kukacot" leszögezni és semlegesíteni képtelenség, mert a „gonosz" az AIDS-vírusnál jóval rafináltabb és tartósabb, gyakran elõbukkan, ahol és amikor legkevésbé sejtjük. Éppen ezért szükségünk van a „szervezett ellenállás" valamelyik formájára - hogy ne személyek, intézmények stb. ellen harcoljunk, hanem maga a rossz ellen, hogy emberek ne essenek áldozatul a harcnak, hanem hogy megváltsunk embereket a gonosz kötelékébõl. A közösség építõ, befogadó, pozitív erejét hasznosítsuk. Ez a közösség a megtérés, a megújulás üzenetét hordozza. Szüksége van rá, mert 2000 éves történelme során nagyot bukott már. A társadalomnak  szüksége van rá, ez világos. Az embereknek szükségük van rá. Sokan boldogtalanok, bizonytalanok, kilátástalanok, eltévelyedettek. Pedig nagy a világunk és óriási Istenünk van, aki akarja, hogy esélyünk legyen. Mi, akikhez eljutott a remény sugara, adjuk tovább és szóljunk az embereknek.

Csönd-és-vásár, 1999. június 21-27: 



Indult a vonat! Legyünk mi a megállóhelyek, ahol felszállnak az utasok. Az utóbbi hetek során mintegy 150 személlyel beszéltem, vagy leveleztem: egyszerûek, tanultak, fiatalok, idõsek, fontosak és „csak" ügyesek. Miután megérlelõdött a kézbe fogható terv, sõt számos részletkérdésben már szépen haladunk, számomra lényeges volt, hogy kialakuljon egyfajta helyi stáb: azon közszemélyek és szervezõk, akik itt helyben támogatják a rendezvényt. Varga Zoltán és társai stációs gyalogtúrával fogják gazdagítani a találkozót, ami során életre kel nemzetünk történelme. A csöndes nap a találkozó szíve, lelke pedig a sátorfalú: ott minden található lesz, ami egy valódi, élõ községhez kell. Sokoldalú keretmûsor készül. Tényleg megéri a napi vendégeknek is a látogatás, annál inkább azoknak, akik egész hétre eljönnek!
Konkrétan: a vásárról külön meghívó és jelentkezési lap készül. Aki személyesen ismer lehetséges kiállítókat, kérje tõlem a KIÁLLÍTÓK tájékoztatóját és jelentkezési lapját. Segítsetek abban, hogy minden fontosabb szakma, lelkiség, szervezet, rend, intézmény, ... képviseltesse magát a „vásáron"! Beszéljünk róla barátainkkal, ismerõseinkkel. Részt vehet mindenki, akinek szakmát kell választania, aki tovább szeretne tanulni, vagy tovább haladni szakmai életében és aki keresztényként kíván helyt állni.

Nyári találkozók: 



Akik az õsszel mondták, hogy eljönnének, akik játszanak a gondolattal, most jelentkezzenek az egyik turnusra. Akik érdeklõdnek olyan témás találkozó iránt, aminek a végleges dátuma még nem áll, jelentkezzenek most, így a döntésben lehetõség szerint õket is figyelembe vesszük. A túratáborok kivételével, ha van témás találkozó, mások is eljöhetnek, akik a témában nem érdekeltek. Lesz ugyan közös program, de külön foglalkozásokról, vagy programokról is szó lehet.

kajatai követ: a 2000-res vízió! 



Ki az, aki segít? Színvonalas, egyszerû, rokonszenves követet akarok, aki egyfajta kapocs a Kárpát-medencében élõk között. Javaslatom: 2000 során minden községbe, közösségbe jusson el, felekezetre való tekintet nélkül. 2000 elejéig 2.000 rendszeres olvasója legyen, az év végéig pedig 20.000!

Szeretettel   K -ban: István t.
Keresztelõ Sz.János Közössége, H-3994 Füzérkajata, Faxtel.: +36(47)370-462

FEL

Apró hírek, idézetek, köszönetmondás:

„Nem engednek be valakit a templomba, mert rosszul öltözött, piszkos, mosdatlan. Ott áll, és nézi a kaput. S ekkor odalép hozzá Jézus, és azt mondja: Ne bánkódj, engem sem engednek be." Ezzel a történettel tudnám jellemezni a mostani vallásos-ságot, ezt a tülekedést."
Polcz Alaine a Magyar Nemzetben
„Témás találkozók": július 17. és 27. között Koncz András református testvérünk vízi túrát szervez a Tiszán, Tiszabecs és Tokaj között. Fakultatív: Bodrogköz.
További találkozók: kulturális találkozó (Zempléni Mûvészeti Napok) augusztus 21-28., biciklis túra, német tábor, népzenei tábor(?). Ezekre már jelentkezni lehet, a napokban egyeztetjük az idõpontokat. Továbbá a következõ hetekben lesz nyári találkozó: június 28-tól július 4-ig (pihenõ tábor a „csönd-és-vásár" után :-), július 5-11., július 12-18., július 26 - aug. 1., aug. 9-15., aug. 16-22. Elõzõ jelentkezést kérnék.  Más idõben egyeztetés alapján el lehet jönni táborozás, egyéni v. csoportos lelkigyakorlat céljából.
A Homoródfürdõi HÁLÓ-táborra már lehet jelentkezni, „kajatán" keresztül: kérésre el-küldöm a személyes jelentkezési ívet, valamint a programvázlatot. Fontos tudnivaló, hogy a táborra a közösségeket hívták meg, nem magánszemélyeket - viszont amennyiben kajatainak tartod magad, velünk együtt eljöhetsz, még ha nincs is helyben közösséged, vagy nem sikerül mozgósítanod a többieket. A program részben közös, részben viszont három korcsoportba oszlik: tinik, huszonéves fiatalok és 30-on feletti felnõttek. A HÁLÓ katolikus szervezet, ami ökumenikus nyitottságban mûködik, tehát befogadják a vegyes csoportokat is. Olyan jeles személyiségeket sikerült megnyerni, mint Nemeskürty Istvánt, Jelenits Istvánt, Andrásfalvy Bertalant, Bíró Lászlót, a Kaláka együttest, Nemeshegyi Pétert és másokat. A tábor költsége személyenként 7.500 Ft plusz útiköltség, amire támogatás igényelhetõ, különösen munkanélküliek, diákok, kárpátaljaiak, délvidékiek, erdélyiek stb. részérõl.
Mozgássérült vagy szegény sorsú, 6 és 25 év közötti fiatalok részére kedvezményes táborozási lehetõség: vitorlázás a Velencei tavon, augusztus elején. Info: kajatán, vagy drótpostán a következõ címen: bandyras@freemail.c3.hu
Köszönetet mondok annak a dányi családnak, aki (ismeretlenül) jelentõs összeggel kisegített, amikor biciklivel egy vasárnapi napon le voltam robbanva - és vissza sem fogadták! A pénzt a kárpátaljai károsultaknak ajánlottam. Köszönöm az õszi segítséget - Zsóka, a víz folyik újra, ne aggódj! -, elõre is köszöntöm a tavaszi munkálatokban kisegítõket. Köszönöm a „meghívást" az Esztergomi Lelkipásztori Napokra. Köszönöm, hogy lelkesedtek a „vásárért" és hírét tovább adtok. Ti mind hozzájárultok, hogy nem csak felejthetetlen élmény, hanem sokak számára hasznos tapasztalat lesz.
Helyreigazítás! Amikor Covasna-t Kolossal fordítottam, ki tudja, hol járt az eszem?! Biztosan mindenki megértette: Kovászna megyérõl volt szó.
„Bizony nem egyedül valók vagyunk, hanem valamiféle szerves egységhez tartozunk: egy családhoz, melynek a nyelvén szólunk. Ennek a családnak országföldje is van, s ha most kevesebb is, mint nagy bûnök elõtt, annál édesebb ez a föld. Történelme van, mely gyakran szerencsétlen volt is, de hõsi volt és önzetlenségében költõk tollára méltó. Irodalma van, mely nyelvi társtalanságban a mesék pazar színeiben lüktet. Halottai vannak, kiknek a neve nem számadat, hanem csillagok a föld alatti égen. Élõ népe van, mely munkával és erkölcsi érzék örökségével keresi a boldogulás útját: és álmai vannak, amelyek nem a zsiványoké, hanem a jövendõé."
Tamási Áron
FEL 

 Vegyes család vagyunk!

Születésem, neveltetésem és iskoláztatásom által olyan pontra jutottam, amikor nyugodt lelkiismerettel mondhatom: ha akarnék sem lehetnék nemzetiségileg elfogult. Hiszen kivel szemben lehetnék az?
Édesanyám magyar, édesapám román, jómagam két anyanyelvû vagyok - ha ezt így lehet mondani. Romániának ezen a vidéken ez nem ritka dolog, hiszen Szatmáron és környékén nagyon sok a vegyes házasságból származó "vegyes család". Diák koromban soha nem tudtuk, hogy társaink családjában éppen ki a magyar, ki a román, hiszen szinte mindegyikünk mindkét nyelvet beszélte, és amúgy sem volt ez fontos számunkra. 1989 decemberétõl viszont hirtelen elkezdtünk mutogatni egymásra: te román vagy! te magyar vagy! Mi az, ami változott? Hiszen mi ugyanazok vagyunk, mint amilyenek voltunk - vagy talán nem?
Mivel a román néprõl van szó, inkább errõl írnék.
Édesapám Olténiából származik (ami az ország dél-nyugati részében található, a Déli Kárpátok, a Duna és az Olt között). Rokonaink a mai napig is ott élnek. Gyerekkoromban sokat jártunk azon a vidéken, és nem csupán azért éreztem magam jól, mert családban voltunk. Sokszor elõfordult, hogy ismeretlenekhez tértünk be, nem egyszer itthoni, magyar barátokkal, vagy rokonokkal együtt. Mindig elárasztottak bennünket mindennel - mert ott a vendég valóban úr a háznál. Ha úgy adódott, az utolsó rucát is levágták, nehogy már úgy menjünk el a házból, hogy nem vendégeltek meg.
A népmesék regélnek a román nép vendégszeretetérõl - és ez mind igaz. Úgy, ahogy az is igaz, hogy a föld a legnagyobb kincs. Nagyon sokan élnek vidéken, falvakban, és valóban abból élnek meg amit megmûvelnek. Egyszerû, többnyire szegény sorsú emberek.

Természetesen igaz az is, hogy az erdélyi románok másmilyenek, mint a Kárpátokon túl élõk, hiszen Erdély mindig is nyitottabb volt a nyugat irányában és akarva-akaratlanul az itteni emberek is nyitottabbak voltak egymással és idegenekkel szemben is. Moldvába és a Havasalföldre csak a szovjet áramlat hathatott - így a Kárpátok szinte teljesen elválasztották ezt a két országrészt. Mégsem szabad elfelejteni, hogy a román értelmiség többnyire onnan került ki, hiszen Jasi és Bukarest igazi európai szintû kulturális központok voltak nem csupán az ezredfordulón, de a második világháború elõtt, sõt utána is. Irodalmárok, zeneszerzõk, képzõmûvészek széles e világra vitték a román nép lelkületét, hiszen az sem titok, hogy ezek az emberek szinte mind kikerültek az országból és más, befogadó hazák kulturális és eszmei kincseit gyarapították.
Jómagam 6 évig éltem Jasiban, egyetemi éveim alatt. Remek emlékeim vannak, annak ellenére - vagy éppen azért? - hogy szinte teljesen románok között éltem. Az ottani magyar egyetemisták száma jelentõsen kisebb, mint a többi nagy egyetemi központokban, mégsem hiszem azt, hogy volnának közöttük olyanok, akik megbánták volna az ott eltöltött éveket.
Román társaink között természetesen voltak olyanok, akik váltig hittek abban, hogy odaát, Erdélyben valami nem kóser ezekkel a magyarokkal - akik viszont nyitottak voltak és kíváncsiak, azok hamarosan rádöbbentek arra, hogy mi is pont olyanok vagyunk, mint õk. Nem egyszer vallották be, talán kicsit irigykedve, hogy csodálnak bennünket azért, hogy ennyire összetartunk, törõdünk egymással. Azt hiszem, hogy ottani, közösségi életünk valóban ösztönzõen hatott nem csupán román társainkra, de saját magunkra is.
 Talán sokan nem tudják, hogy Jasiban római katolikus szeminárium mûködik, ott a moldvai római katolikus püspöki székhely is. Nos - ha hiszed, ha nem, a román társaink pont olyanok voltak mint mi: imaórákat, bibliaórákat tartottak, ifjúsági miséket készítettek elõ, táborozni vitték a gyerekeket, - és bennünket is meghívtak mindenre. Gyakran jöttünk össze - igazi társak lehettünk egymás számára, s amikor elvégeztük az egyetemet, a hálaadó misén minket is elbúcsúztattak, román társainkkal együtt. Ott sokkal inkább elfogadtak magyarságunkban, mint itthon Szatmáron, vagy más erdélyi román-magyar vegyes vidéken.

Ezek alatt az évek alatt arra a meggyõzõdésre jutottam, hogy az emberek csupán annyira különböznek egymástól, amennyire ezt akarják. Ha minden áron a saját igazukat, rosszul értelmezett identitásukat lobogtatják egymás szeme elõtt, soha nem kerülnek egymás közelébe. Ha viszont arra figyelnek, ami közös, ami valóban érték a másikban, megdöbbentõ, hogy mennyire ... emberközelbe kerülhetnek.

Cebuc Rita (olvasd Csebuk) a Caritas és a szatmári egyházmegye sajtórefejense.
A nyártól USA-ban továbbképzésen vesz részt.
Jelen levelét mintegy válaszképpen írta meg a III/4-es követben megjelent két cikkre.
 

Kérdések, amelyeket a román néphez tartozók, illetve a Romániában élõk tehetik fel maguknak:

Saját nemzetemnek, mik az erõsebb, elõnyösebb és mik a gyengébb, inkább hátráltató tulajdonosságai?
Hogyan erõsíthetjük meg embereinkben az egészséges öntudatot anélkül, hogy más nemzetiségiek rovására saját magunkat igazolnánk?
Nemzeti gazdaságunkban kiemelten fontos szerepet játszik a mezõgazdaság. Nyugat-Európában már évtizedekkel korábban, jelentõs mértékben csökkent a mezõgazdaság részesedése. Melyek a román helyzet elõnyei és hátrányai? Hogyan lehetne megõrizni a vidéki, hagyományosan mezõgazdaságon alapuló struktúrák elõnyeit anélkül, hogy közben megakadályoznánk a pozitív fejlõdést a gazdaság ezen és más területein?
Az egyszerû emberek mit tehetnének annak érdekében, hogy visszaszorítsák olyan szélsõséges politikai erõket, amelyek a gazdasági nehézségeket (akár tudatosan) politikai tõkévé váltják? Mik a gazdasági válság alapvetõ okai? Ezen okok természete milyen arányban szervezeti, politikai, lelki, történelmi, ...?
Az európai egység gondolata mennyire el van terjedve a lakosság körében? Amennyiben támogatják a majdani csatlakozást, az emberek miért kívánkoznak az Európai Unióba? Mik valóban az esetleges tagság elõnyei, hátrányai? Mik a teendõk az esetleges csatlakozást megelõzõen? Kik a szereplõk, kinek lesz haszna belõle? Fennáll-e annak veszélye, hogy az európai egység folyamatának igazi, nagy vesztesei is lesznek (akár Európán, vagy az Unión kívül...)? Ha igen, megelõzésképpen mit tehetünk?
Saját nemzeti és kulturális hagyományainkban, mire vagyok leginkább büszke? Mivel tudok azonosulni? Van-e, amitõl idegenkedem? Hogy ha igen, miért? Tehetek-e valamit róla? Ki tehet róla?
Nemzeti hagyományunk mennyire kötõdik a valláshoz? A felekezetek útban vannak-e a nemzeti egységnek? Ha igen, hogyan és mennyire? Képes vagyok-e elfogadni más felekezetû keresztényt, mint egyenértékû román hazafit? A keresztények mit tehetnek az átfogó megbékélés érdekében? Helyben mit cselekedhetnénk konkrétan, hogy segítsük elõ a kölcsönös megértést?
Szerinted, mi jellemezi egy jó románt? Ugyanazokat a tulajdonosságokat értékelni tudod-e más nemzetbeliekben is?
Szerinted igaz-e a vád, hogy néhány politikusunk, vagy egyéb értelmiségi személy sajátosan értelmezi nemzeti történelmünket, a valóság rovására (esetleg saját érdekeink javára)? Amennyiben valódi problémával van dolgunk, hogyan kerülhetjük ki a történelmi valóság és igazság elferdítését? Vajon más nemzetiségiek is ugyanazt követik el, és milyen mértékben? Elképzelhetõ-e, hogy kisebbségi képviselõk közremûködésével sor kerüljön történelmünk újra értékelésére, nyílt, tudományos eljárás során? Mit csináljunk azzal a ténnyel, hogy Európa számos vidéke a történelem során több, mint egy államalakulathoz tartózott? Nemzetünk történelmében viszonylag új jelenség a nemzetállam. Ennek kapcsán mit tanulhatunk a közelmúltból?
Mit tehetünk annak érdekében, hogy a jelenlegi társadalmi helyzet reményvesztettjei, továbbá a felnövekvõ és a jövendõ nemzedék(ek) esélyhez, legalább is reménysugárhoz jussanak?
Mint nemzet, mit tanulhatunk a kommunizmus összeomlásából és a nyugati országok tapasztalatából?
FEL 

L e v é l   a z   é l e t   f á j á r ó l  :

(Salamon király bölcs ítélete)

„Két parázna asszony jött a királyhoz. Eléje álltak, s egyikük ezt mondta: Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, s én ott szültem nála, a hálószobában. Harmadnapra szülésem után õ is szült ... Egy éjjel azonban meghalt ennek az asszonynak a fia, mert álmában agyonnyomta. Erre õ felkelt az éjfél csendjében, elvette mellõlem fiamat, amikor én, szolgálód, aludtam, s a maga keblére helyezte, az õ fiát pedig, aki meghalt, az én keblemre tette. Amikor aztán hajnalban felkeltem, hogy tejet adjak fiamnak, íme, halott volt. Amikor azonban fényes nappal jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy nem az én szülöttem. - A másik asszony azt felelte: Nem úgy van, ahogy mondod, hanem a te fiad halt meg, s az enyém él. - Amaz viszont azt mondta: Hazudsz, mert az én fiam él, s a te fiad halt meg. Ilyenképpen veszekedtek a király elõtt.
 Azt mondta ekkor a király: ... Hozzatok elém egy kardot. Amikor aztán odavitték a kardot a király elé, õ így szólt: Vágjátok kétfelé az élõ gyermeket, s adjátok felét az egyiknek s felét a másiknak. Erre az az asszony, akié az élõ fiú volt, úgy szólt (megindult ugyanis szíve a fián): Kérlek, uram, adjátok inkább neki az élõ gyermeket, de ne öljétek meg! A másik azonban azt mondta: Se az enyém, se tied ne legyen: el kell csak felezni. A király erre azt mondta: Adjátok oda annak az élõ gyermeket, s ne öljétek meg, mert az az anyja."

1Kir.3,16-27
Az a hazafi, az a felelõs vezetõ, aki a nemzet egészét szem elõtt tartja. Saját gyermekét nem engedi széttépni, inkább átengedi a mostohának. Természetesen minden anya, minden apa félti gyermekét és nem engedi meg, hogy más meggyalázza. Nem lehet az sem egészséges, hogy ha a többi gyereket befeketíti a szülõ, miközben sajátját igazságtalan elõnyökben részesíti.

Az a jó pedagógus, a sikeres cégvezetõ, a bölcs politikus és az erényes egyházfõ, aki a „gyermek" egészét nézi és nem engedi, hogy kár érje. Inkább átengedi másnak, inkább megengedi, hogy saját igaza csorbát szenvedjen, mint hogy oda hagyjon veszni, ami reá van bízva. Figyeljünk csak a valóságra! Számos variációban megismétlõdött és megismétlõdik a történetünk. Amennyiben mint magánszemély, vagy mint nemzet az érintettek közé tartozunk: hagyjuk újra kihajtani az Élet fája ama õsi levelét, ami Salamon bölcs ítélete. Szûrjük ki az igazi anyákat, a valódi apákat. A különbözõ csaták hevében az emberek rendszerint elfelejtkeznek magukról, újra és újra ugyanabban a csapdába esnek, mint a másik asszony, aki inkább veszni hagyta volna a csecsemõt, mintsem hogy elengedte volna. Tegyük vizsgára õket, többnyire észre sem fogják venni, majd vonjuk le következtetéseinket. Végre, ne adjuk ki kezünkbõl a kezdeményezést.

„Fent az égben" Atyánk van. Tulajdon Fiát elengedte, hogy gyermekeit, az embereket haza vigye az atyai házba. Ezek nem tudták befogadni, legalábbis a többség nem. János evangélista szavával: A tulajdonában jött, övéi azonban nem fogadták be. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága - de a sötétség azt föl nem fogta. Meggyalázták, széttépték. Isten csak nézett - szenvedett, megindult a szíve, de tekintettel ránk, akik szívünkbe befogadtuk, saját szíve csücskét elengedte. Ezáltal nekünk, gyenge embereknek adatott, hogy Isten gyermekei legyünk újra, akik hiszünk az õ nevében, életünkben pedig felvállaljuk ennek minden következményével együtt.

FEL

Istenünk, mennynek és földnek Teremtõje, Jézus Atyja és a mi Atyánk!
Áldott légy Urunk, Atyánk, ki a mennyekben vagy,
mert végtelen jóságodban lehajoltál emberi nyomorúságunkra
és nekünk adtad Fiadat, Jézust, aki asszonytól született,
aki üdvözítõnk és barátunk, testvérünk és megváltónk.
Hála Neked, jóságos Atyánk, a jubileumi év nagy ajándékáért:
add, hogy az a kegyelmek éve legyen, nagy hazatérésünk éve az atyai házba,
ahová visszavárod tévelygõ gyermekeidet, hogy szeretettel eltelve megbocsátón átölelj
és menyegzõi öltözetben asztalhoz ültess minket.
Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!
Könyörület Atyja,
a Szentévben virágozzék fel szeretetünk Irántad és felebarátaink iránt:
Krisztus tanítványai azon fáradozzanak, hogy igazságosság és béke legyen,
hogy a szegényeknek hirdessék az Örömhírt;
Anyánk, az Egyház pedig forduljon megkülönböztetett szeretettel
a kicsinyek és a kitaszítottak felé.
Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!
Igazság Atyja,
a nagy Jubileum legyen kedvezõ alkalom,
hogy a katolikus hívek újra felfedezzék azt az örömet,
amit csak igéd hallgatása nyújthat és az akaratodra való ráhagyatkozás.
Tapasztalják meg a testvéri közösség értékét, amikor megtörik a kenyeret,
a lelki énekekkel, himnuszokkal dicsérnek Téged.
Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!
Irgalomban gazdag Atyánk,
a Szent Jubileum legyen a megnyílás, a párbeszéd és a találkozás ideje,
mind a keresztények között, mint pedig a különféle vallások követõi között:
mérhetetlen szeretetedben áraszd ki bõkezûen irgalmadat mindenkire.
Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!
Istenünk, mindenható Atyánk,
add, hogy minden gyermeked megtapasztalja, hogy a Hozzád, végsõ célunkhoz vezetõ úton,
van jóságos társunk: a Szent Szûz, a tiszta szeretet képmása,
akit Krisztus és az Egyház anyjául választottál.
Atyánk, szüntelen dicsérünk Téged!
Neked, élet Atyja,
kezdet nélküli kezdet, legteljesebb jóság és örök világosság,
a Fiúval és a Szentlélekkel, legyen tisztelet és dicsõség, dicséret és hála,
mindörökkön örökké. Ámen.

II.  János Pál imája


Vissza a kezdõ laphoz
Vissza az aktuális számhoz