kajata:

Célkitûzéseink:

1. Gyerünk a forrásokhoz!

Az elsõ lépés a személyes és családi gyökereink feltárása. Mindegyikünknek többé-kevésbé megvan a saját nemzeti, vallási és mûveltségi háttere. Ez néha szerteágazik és összefonódik, mint a felekezetileg és kulturailag vegyes családoknál figyelhetõ meg. Elõfordul, hogy feszültséggel viszonyulunk azonosságunkhoz, vagy hogy akár szakítunk családi, vallási vagy nemzeti hátterünkkel. Közép-Európában a két háború olyan helyzetet teremtett, amelyben a nemzetek viszálya és a kisebbségi komplexusok ütköznek az európai egység álmával. Mindazonban hozzá szeretnénk járulni az egészséges azonosság és a valós felfogás kialakulásához saját magunkról. Kérdezzük meg magunktól, vajon hol rejlenek hagyományainkban az élõ vizek forrásai és vajon hogyan aknázhatjuk ki ezeket a forrásokat. Ez nem nosztalgikus visszafordulást jelent, hanem a jövõ érdekében újra fedezzük fel a maradandó értékeket.
2. Ismerni és megérteni a többieket

Ugyanakkor más hagyományokra is figyelünk, nem csak a miénkre: más keresztények, a szomszédos és más, távolabbi népek hagyományaira. Beszélgetéssel, megismerkedéssel és a másik istentiszteletében való részvétellel legalább kezdetlegesen szeretnénk jobban megérteni a másikat. Így a meglévõ elõítéleteket ismerjük fel, hogy változtathassunk rajta. Helyeseljük az erõs, egészséges azonosságot, vagyis meg akarjuk ezt erõsíteni. A megosztott emberségünk és hitünk eközben marad a legfontosabb. Ezért még nem tagadjuk, vagy elmossuk a különbségeket.
3. Rátalálni a közös nyelvre

Jelenleg még nem ott tartunk, hogy közös nyelvünk lenne. Sok vonatkozásban még más-más világban élünk. Az egyházon kívülieket pedig nem igazán érdekelnek azok a történelmi sérelmek és ellentétek, melyek az egyházak életében újra elõtérbe kerültek. Nem szeretnénk semmit sem erõltetni, hanem történelmi folyamat részeként fogjuk fel magunkat. A keresztény egység nem az emberi becsvágy tárgya, hanem csakis a Szent Lélek mûve. Egy olyan egyszerû életformát célozzuk meg, amely magától beszélõ, amely életképes, s összhangban van az evangélium szellemével. Ez kedvezõ hatással bír az egységre való törekvésre is. Az Egyház prófétai jelképe kívánunk lenni, s egy olyan közös nyelvet igyekszünk felfedezeni, amely komoly elõrelépeseket megkönnyítene az egyházak és a társadalmak részére.
4. Alapelvünk:

Az igazság erõsebb, akkor fog érvényesülni, ha - Jézus Krisztust követve - mi is engedjünk magunkat vezérelni a szeretettõl, az igazság és az igazságosság iránti vágyunktól. Induljunk ki a Bibliából, mint Isten igejébõl, közben legyünk nyitottak a más forrásokból származó bölcsesség iránt is. Példánk Keresztelõ Sz.János. Mint prófétai közösség saját magunkat és másokat Krisztussal, az Isten Bárányával való találkozásra szeretnénk felkészíteni. Ebbõl a találkozásból fakadóan várjuk a végsõ megoldást, a megváltást.

Hogyan...

Alapvetõ szabályok a kajatai együttlétekhez:

1. Minden ember iránt nyitott, keresztény közösség vagyunk.
2. Aki részt kíván venni ebben a közösségben, megteheti anélkül, hogy saját identitását megtagadja.
3. Kajatán a jelentõsebb keresztény tradíciók mind jelen vannak. Tanácsoljuk, hogy mindenki úgy vegyen részt a vallási és társasági rendezvényeken, ahogyan ezt lelkiismerete megengedi. El is várjuk, hogy a másik lelkiismeretét tiszteletben tartsd.
4. Minden résztvevõ azzal a szándékkal jöjjön el, hogy a lehetõ legjobban használja ki ezt a kis idõt - amellett, hogy jól is érezze magát a tábori nagycsaládban. Ennek érdekében egyrészt elvárjuk, hogy lehetõségeid szerint járulj hozzá a közösség javához. Másrészt szeretnénk, hogy vallásodat, erkölcsi meggyõzõdésedet, nemzetedet méltóan képviseld, és hogy tanulj meg egy darabig a másik cipõjében járni.
5. A találkozók nemzetköziek. Nem tilos, hazafiasnak lenni. Számunkra a hazaszeretet azzal jár, hogy a más nemzetiségiekben is legelõször az embert, a barátot, a testvért látjuk. Miközben itt tartózkodsz, ez a magatartás elengedhetetlen.
6. Elvárjuk, hogy a falusi közösség, valamint a környezet védelméhez járulj hozzá viselkedéseddel. Szigorúan tartsd tiszteletben a másik és a közösség javait. A résztvevõk életkörülményei nagyon különbözhetnek. Felhívjuk szíves figyelmeteket arra, hogy - bár az igényekre igyekszünk figyelni - a tábornak a felszerelése meglehetõsen egyszerû és komfort nélküli.
7. Mint ökumenikus jellegû közösség, a vallások és a kultúrák egymás iránti megértését, toleranciáját kívánjuk elõsegíteni - kényszer és mesterséges keveredés nélkül. Ugyanakkor Keresztelõ János példája arra hív fel minket, hogy szálljunk magunkba és igazi, alapvetõ döntésekre jussunk el: hogy készüljünk az Úr Jézus Krisztussal való találkozásra.

A közösség története

Az elsõ nehézségeket tapasztaltunk református lelkészek egy csoportja részérõl. (Nem a helyi lelkészekrõl van szó.) A rendõrség és más tényezõk segítségével el próbáltak zavarni a faluról, állítólag mert veszélyeztetve vélték ennek református jellegét. Csak az sikerült nekik, hogy egy idõre zavart keltsenek, s mi is jobbnak tartottuk, hogy nagyobb talkozóinkat egyelõre nem Kajatán rendezzük meg. Talán ez is hozzájárult a helyi csoportmunka megerõsítéséhez. Rosszhiszemûségük viszont akaratlanul oda vezetett, hogy itt "honosodtunk meg". Közben néhány, lelki színvonallal és nyitottsággal rendelkezõ protestáns lelkésszel sikerült együttmûködnünk.

A következõ két esztendõ során sok terv és elképzelés még nem valósult meg. Megtartjuk viszont az eredeti célkitûzéseket, az indokolt rugalmasság mellett. Az a tendencia érvényesült, hogy a nagyobb szervezések káoszba, vagy teljes kudarcba fulladtak, miközben az informális találkozók és a túratáborok a legsikeresebbek voltak. 1997 és 1999 között számos vendég keresett fel Kajatát, legtöbbször spontánul, egyszerre 15-nél nem többen, egy-két újságíró is csatlakozott a váratlan vendégekhez. Az egyhetes találkozók még nem sikerült minta szerint megszerveznünk, de a közösségi ház belsõ felújítása és közmûvesítése révén megteremtettük ennek külsõ feltételeit. 1998. június 24-én a káosz kellõs közepén, de összejöttünk a helyi hívek és fiatalok közül néhányan, hogy három helyi pap (r.k. plébános, adventista és piarista szerzetes) közremûködésével szenteljük a házat. A szertartásokat remekül sikerült egymáshoz illeszteni, amit a Zemplén TV, néhány interjúval színesítve többször is közvetítette.

"kajata" részt vett abban a folyamatban, amely Grácban az 1997 évi Európai Ökumenikus Találkozóhoz vezetett, itthon Magyarországon és ott helyben jelen voltunk standdal és mûhellyel. Érdekes módon az ott létrejött kapcsolatok szinte kizárólag magyarok és kelet-europaiak részérõl bizonyultak tartósnak, legtöbbször olyan emberekrõl volt szó, akik már hallottak rólunk. A nyugat-európaiak érdeklõdése általában felszínesnek bizonyult, hiszen a kiosztott anyagok ellenére nem érkeztek visszajelzések. Összesítve, Grác mégis komoly benyomást hagyott bennünk, lelkileg is, de azért is, mert ott elõször, mint közösség léptünk egy nagyobb nyilvánosság elé. Többen a gráci részvevõk közül most is aktív kajatiak. Új meghatározást is találtunk kajatának: "GRAZ kis lángon, egész éven át!"

1999-ben egy másik nagyobb erõfeszítésre került sor, minek az ötlete tulajdonképpen a közösségben látta a napvilágot, viszont a megszervezésében csak részt vállaltunk benne, ez messze túlmutatott a közösségen - attól eltekintve, hogy István testvér vállalta a titkárság mellett az anyagi kockázatot is. A Csönd-és-vásár nagyszabású, egyhetes rendezvénysorozatnak készült és elsõ sorban pályakezdõknek szólt. Három napos túra és lelkigyakorlatból, valamint háromnapos kiállításból állt (volna!). Ténylegesen csak a keretprogram valósult meg. (Visszatekintés a legelsõ "vásárra".)

A "vásár" egyik mottóját programunk is lehetne: 2000 éve hív a názáreti ács! Egyik célunk a hivatás és azonosság megerõsítése, a másik a közeledés nemzetek és keresztény hagyományok között. Ennek érdekében a belsõ összetartással, egységgel is kell törõdnünk. Késõ 1998-tól István testvér megismerkedett a HÁLÓ elnevezésû katolikus szervezett néhány képviselõjével, elõször az interneten, majd személyesen is. A kommunizmus megbukása óta nagy erõfeszítéseket fejtettek ki a katolikus (és ökumenikus) kisközösségek és lelkiségek összefogása érdekében a Kárpátok térségében. Tehát van párhuzamosság a HÁLÓ és kajata célkitûzései között. Ezért 1999-tõl tervbe vettünk, hogy részben együttmûködjünk, illetve összehangoljuk tevékenységeinket. Ki tudja - azon kívül, hogy elkerülünk a felesleges munkát és a párhuzamos struktúrákat, talán sikerül ösztönözni a protestánsokat, ortodoxokat, adventistákat, hogy saját HÁLÓjukat fejlesszék ki? Ezek mellett kajata egyfajta szuper-háló szerepet tölthetne be. Mellesleg mindkét csoportosulás arra törekszik, hogy külföldi kapcsolatait építse ki.

Valóban, hív az Ácsmester, az Emberfia, Krisztus Megváltónk. Hív minket haza. Maranatha!